A szarvas halála

A hóra hull a vére már,
s a szíve, mint fáradt madár,
egy végső útra rebben,
tekintetén a félhomály,
miként a bús, kegyes halál,
fátylát teríti csendben.

Körötte szép vadászkutyák
csaholnak róla balladát,
agancsa földre hullott,
ünője innen messze jár,
riadtan bár, de még kivár,
aztán becsapva kullog.

Vadászat vége, szól a kürt,
a zajra erdő csendje ült,
csak egy ünő magányos,
bolyong a fák között, neszel,
de párja már sosem jön el,
elvitte őt a város.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/