Álmaim őrzője

Annyi arcát ismertem meg a Holdnak,
láttam kereknek, soványnak, sarlónak.
Más az arca télen, megint más nyáron,
mindegyik arcát örömmel csodálom.

Láttam álmomban, néztem reggelente,
amikor eltűnt messze, végtelenbe.
Álmomban olykor majd’ megérintettem,
mikor egy lépcsőn felé igyekeztem.

Mentem én egyre feljebb a sok lépcsőn,
rám is mosolygott kíváncsian, kérdőn.
Csóvája lengett, mint levél a szélben,
míg gyönyörködtem ragyogó fényében.

Úgy sietett hozzám, fénycsóvát húzott,
fénylő kerek arccal reám mosolygott.
Igyekeztem hozzá, el nem érhettem,
hiába nyujtottam felé a kezem.

Majd ablakon át szobáma lopódzott,
éjszakánként Ő álmomra vigyázott.
Álmomban is láttam gyönyörű fényét,
falamra vetített csodaszép képét.

Kép: Tóth Ferenc

Bőr István az Irodalmi Rádió szerzője. Bőr István pbor vagyok, Debrecenben élek feleségemmel. Gyermekek, unokák, dédunokák teszik széppé…