Az ajtóm nyitva

A felhőket terelni kell,
mert össze-vissza mennek,
miként a szíved is közel
terelni kell szívemhez.

Kezed többé nem engedem,
szorítlak én magamhoz,
utánad halnék kedvesem,
hát kérlek, el ne kárhozz.

Szemedben ott a végtelen,
tudom, hogy messze járnál,
elengedem hát hűs kezed,
az éji holdsugárnál.

Hajadba rózsát tűzök én,
szerintem elveszíted,
indulj hát bánat tengerén
tovább a végtelennek.

Ülök szobámban egymagam,
szemem már könnybe lábad,
közös sorsunk lapozgatom,
de benne nem talállak.

Mióta már te messze jársz,
az ajtóm nyitva tartom,
és hív ezernyi bús fohász
ölelni még, galambom.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/