Posted by
Posted in

virágének

virágos mezőn madárszó dalol jókedvem nyara érik valahol lázas tavaszban az égbolt kinyit napfényben ragyog éljünk egy kicsit jöttél a réten át hajadban gyöngyvirág a szívem dobol virágok illatát a szád íze vette át csókod is dalol hagyd hogy a mesét elkezdjem újra mindegy hogy mikor üt majd az óra könnyű az elmém tiszta az […]

Posted by
Posted in

Szeretnék úgy írni…

Szeretnék úgy írni, hogy az simogasson, hogy a szavak téged körülöleljenek, karjukba vegyenek, szinte ringassanak.   Szeretnék úgy írni, természetes módon, mint a madár dalol, mint a szél fütyörész, mint dongó döngicsél, kisgyerek hangicsál…

Posted by
Posted in

Nézem fényképede

Nézem fényképedet: te olyan szép voltál, te olyan jó voltál, te olyan igazán hozzám illő voltál.   Nézem fényképedet, és csak szomorkodom, és csak bánatom van, mióta engem te akkor lám elhagytál.   Tudom, nem akartad, és éltél is volna, bárha betegen is, de még továbbra  is, és szerettél volna.   Nézem fényképedet, ó, milyen […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 20.

Huszadik tudósításomat küldöm neked, utánad. Hogy hová? Valahová, messze, fel hozzád, a kéklő végtelenbe… Ma másfél éve, hogy szemed lehunytad örökre! Őrzöm emlékedet. És ugyanazt mondom, mit száz versben fáradhatatlan ismétlek: nagyon hiányzol és nagyon szeretlek! Megírom ím újolag: mindenütt kereslek. Apró emlékek idéződnek fel bennem. Behunyt szemmel gondolataim rendezem, Másfél éve, hogy nem vagy […]

Posted by
Posted in

Ne hagyd elveszni

Ne hagyd elveszni Amíg még gyermek vagy élsz csak gondtalan, nem nyomaszt a múlt, s a jövő nem riaszt. Mindig süt a nap és üdít a szellő, a fű mindig zöld, s a zápor enyhet ad. Mosolyog az arcod és könnyű a lelked, a lábad gyorsan fut, s az idő nem halad. De múlnak az […]

Posted by
Posted in

Őszi hangulat

  Megjött az ősz, elmúlt a meleg nyár, már hajnali páráktól fehérlik a táj. Nem kelepel gólya, elmentek a fecskék, hűvösek a napok, koraik az esték. Méhek nem döngenek a tarka rétek felett, s pillangó nem száll, mely szívet melengetett. Csendesebb lett minden lelassult az élet, erőtlenebbé vált ember és természet. Halk eső koppan a […]

Posted by
Posted in

Kezdődik az iskola

Edit Szabó : Kezdődik az iskola . Hosszú,forró nyári napok, hol a boldogság ragyogott, szabadságban eltelt a nyár, kiélveztük minden napját. . Strandolás és napfürdőzés, réten-mezőn kergetőzés, futás minden labda után, nem néztünk egymásra bután. . Napok mentek,nem számoltuk, soha sem unatkozhattunk, minden gyereknek volt barát és a kedves, drága család ! . Ám az […]

Posted by
Posted in

Füstölni tilos

Egyre nagyobb mértékben belepte a füst az egész uszoda kültéri területét, amelyet a dohányosok feltehetőleg jól bírtak, én viszont, és a többi nemdohányzó szenvedtünk tőle. Cigarettára gyújtott egy fiatal férfi közvetlen az úszómedence mellett. A füst, mint ahogy az lenni szokott, eleinte csak látványként nyilvánult meg, tekergőzve a levegőben, tulajdonképpen megszokott módon, mert megszokott látvány […]

Posted by
Posted in

Az ember

Hogy az ember állat-e, csak mert emlős Fogalmakon lovaglás-e pusztán? Vagy isteni teremtőképességünk, Aminek megyünk makacsul után?   Befolyásoló képessége mind, az összes embernek van a Földre Pőre testünk takarva komponálunk S űrhajóval repülünk körbe, körbe   Konstans változás mindenségünkben, Mert az ember sosem marad nyugton Míg állandósult állat, s növényvilág Mindig csak áll, sehova […]

Posted by
Posted in

Erdő menti úton

Edit Szabó : Erdő menti úton . Fehér törzsű óriás fák zöld levelük még kihajtják, rücskös kéreg, sok-sok évek létet ad nekik az élet. . Soruk között sárga út fut, szélein kis virág csábul, ballag anyó az út szélén, szoknyája a földig leér. . Karján van a kosárkája, lassan sétál az útjára, elindult, hogy célhoz […]