Vers: Székely László

Zene: Fogarasy Attila

Kormos az éjszaka, mélyül a mennybolt,
fényköre, csillaga sincs, se ezüsthold.
Távoli fütty zaja támad az éjre,
ritmusa fák sora, morzsa a fénye.

Szárnya derékhada fújja, befüstöl!
Gőzben a vaslova húzza, de prüszköl!
Nő az a morzsa, ha üt-ver az óra:
zsemlye, kerek pofa, nőne cipóra!

Lisztes e veknike, hó-üde, lármás,
fényt csal a semmibe, tűzkocsilámpás!
Büszke szalonkocsi, mozdonya húzza,
benne ezer kicsi láng, szeme búza.

Őrzi a bakter a sínt a viharba’,
zöldül a fény, hova rácsap a marka.
Zord szemafor mire vált, na? Vörösre!
Sírhat a fék, s idekéklik a füstje.