Kantár

Ki rakta rád, miközben hagytad balgán,
fejed bedugtad önként, boldogan,
és véle tűzön-vízen át loholtál,
hűségesen, miként a szél rohan.

Sörényeden kapaszkodott tovább csak,
s te vitted őt, amerre fordított,
vágtattál égnek és tüzes pokolnak,
lábad se tudta hol doboghatott.

Egy rút napon kivitt a lópiacra,
és pár forintért rajtad túladott,
már nemsokára mész a vágóhídra,
ezért alig kapsz enni abrakot.

De jött a hír, hogy délután kitörtél
a végtelen mezőre, melyről jöttél.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/