Ne hagyd elveszni

Amíg még gyermek vagy
élsz csak gondtalan,
nem nyomaszt a múlt,
s a jövő nem riaszt.

Mindig süt a nap
és üdít a szellő,
a fű mindig zöld,
s a zápor enyhet ad.

Mosolyog az arcod
és könnyű a lelked,
a lábad gyorsan fut,
s az idő nem halad.

De múlnak az évek,
nőnek a korlátok,
néha már felhők
takarják a napot.

Kötelesség terhe
húzza a válladat,
s gondok redőzik be
néha homlokodat.

Dolgozol, nem pihensz,
fő a kötelesség
és észre sem veszed,
hogy megöregedtél.

De ne csüggedj, ne bánkódj,
mindig nézz előre,
hisz benned szunnyad mélyen
a gyermekkor fénye.

Élj újra gyermekként,
kacagj a világra,
az örömökre gondolj
ne az elmúlásra.

 

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…