Amikor vége van

Itt van a tél, a hideg tél,
mindenki fázik, mindenki fél.
Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól,
mi pedig az eljövendő, örök elválástól,
… ha majd eljön a búcsúzás,
legyen az csak egy baráti kézfogás.
Elfeledjük végleg a szép emléket,
nem mondunk egymásnak régi meséket.
Nem halljuk többé egymás kacagását,
a mélyben rohanó folyó csobogását.
Elsodor a sors messze-messze tőlem,
s ígérem, te sem hallasz többé hírt felőlem.
Eljön majd a tavasz, vége lesz a télnek,
az emberek mind békességben élnek.
Nézzük a tavasz sok örömet hozó apró virágait,
elfelejtjük egymást, s kettőnk bolondos álmait.

1979.