Az Első

Életem útját én már-egyedül járom,
csodás naplementék, különleges álmok.
A foszforeszkáló lélekingoványok,
és a múltból feltörő emlékfoszlányok.

Voltunk szerelmes – nem kicsit – bolondos pár,
szívünkben égett, hatalmas érzelemár.
Kacagtunk boldogan, ettől volt a könnyár,
fényesen csillogott a két csodás szempár.

Hittük, a jövő még sok szépet tartogat,
együtt fejtjük meg a lappangó titkokat.
Arcunkon a mélyedő mosolyráncokat,
az örömittas, csodás pillanatokat.

Mást írtak az égiek sorsunk könyvébe,
nem kerültünk többé egymás bűvkörébe.
Halványul a nagy szerelem varázsképe,
kis foszlánya marad a szív szövetébe.

2016.