Elveszett remények

Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végigdúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.

Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos,
az örök nyár szépsége tovatűnt,
lelkünk kétségek között tántorog,
éjféli nap oldozza fel a bűnt.

Szerelmünk jelképe e rózsaszál,
bánat elől halálba menekült,
fekete rózsa végső lobbanás,
ellene már semmit sem tehetünk.

Hitem, reményem fedi a gyászlepel,
a tündöklő nap sötétséget lehel.

2017.szeptember