Nyárutó

Mézízű csókkal búcsúzik a nyár,
ezernyi virág ontja illatát,
felhőkön táncot lejt a napsugár,
kit szélúrfi karjával körbezár.

Hegyi patak még vígan csordogál,
erdei fáknak zenét komponál,
lomb zizegése kínál dallamot,
lenyugvó nap festve vérpatakot.

Ökörnyál alkot ezüstsisakot,
őszapó* lesi e káprázatot,
őzgida megszeppenve álldogál,
nem érti, miért van a selyemszál.

Még zöld színben pompázik az erdő,
de egy-két levél már rezesedő,
búcsúzásra készülődik a nyár,
könnyezve siratja a harmatár.

Mennyei kékség szürkébe hajlik,
de lelkekben remény uralkodik,
midőn az új évszak előlépked,
lassan a természet újraébred.

2016.

*”őszapó” védett állandó madarunk