Illan a lét

Így alakult, rég odalett
már az a szó, hogy szeretet,
félelem ül nyúlt nyakadon,
fojtogatón, hallgatagon.

Ős televény, ördögi lény
karma kapar, tompa a fény,
álmaidat most feleded,
s törlöd a szép képeidet.

Még valahol társra találsz,
még viszonyulsz, nem kiabálsz,
csended a hó, tompa lepel,
jó takaró, lágyan ölel.

Hajnalodik, felkel a Nap,
zúg, zakatol már a vonat,
szél viszi szét fém ütemét,
majd vele száll, illan a lét.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/