Elhűlő időnek
hangtalan erdején,
elveszett virágok
zöldbársony mezején,
által botorkálunk
fényesség ösvényén.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.

Melegnek, hidegnek
égnek és a földnek,
halhatatlanságnak
zöldszín keveréke,
út szélén kuporog
reménnyel és hittel.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.

Fenn, ott a zöld kékje
Mária köpenye,
gyógyító ereje
borítja lelkünket,
békés a pihenés
angyalok ölében.
Fáknak lombjai közt
nem dalol a madár.

Utolsó lépteink
emlékek könnyei,
cseppekké porladó
érzelem darabok,
örökfény sugarán
a lét világlik ránk.
Fáknak lombjai közt
dalol már a madár.

A Tóth Zoltán: Életút című festményének hatására írt versem

https://www.facebook.com/photo/?fbid=3332781856785066&set=gm.3479991245353920

 

V. Darabos Klára az Irodalmi Rádió szerzője. Szigetváron születtem, itt is élünk a családommal. 1983-ban Kaposváron szereztem tanítói…