Hajnalodóban

A város alszik és a csönd
kies világokat köszönt,
s a csillagok ragyognak,
a lét szemernyit fodrozó,
kicsit talán becsapható,
de ránk borul, takargat.

Amott az álom illan épp,
alig felejthető a kép,
amint oson sietve,
kimosta már a szennyesét,
s teríti rá a köntösét
az éji fellegekre.

Felette felhasadt az ég,
a résen átdereng a lég,
a hangok felpörögnek,
kibontja kék haját a lét,
szerelmesen karol beléd,
s a fényein füröszt meg.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/