Néha kevés a fáradozás,
az élet egy nagy várakozás.
Várni a napot, a sugarat,
a bimbót, melyből a rügy fakad.
Várni a holdat, az éjszakát
s aztán meg újra a tél havát.
Várni az életet, mikor jön,
várni az órát, ha elköszön.
Várni a gyermeket, boldogan,
várják amíg felnő, oly sokan.
Várni a szerelmet, csak várni,
egy igazi társat találni.
Izgalom, félelem, szeretet,
bennünk annyi érzés kevereg.
Mégis várunk, a jót remélve,
és türelemmel fáradozunk,
amíg szól a szívünk zenéje.

 

 

Balogh-Tóth Benigna az Irodalmi Rádió szerzője. Balogh-Tóth Benignának hívnak. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az Irodalmi Rádiónak,…