Egy fűz elé

Mikor már nem bírod tovább a terhet,
a vállaid ropognak, tengerész,
s a súly alatt remeg meg újra térded,
csak állj elé a rúdnak, légy merész.

Feszítsd vitorlád vakmerőn szeleknek,
erősen fogd a kormányt, tarts irányt,
és hidd is el, hogy fent az isteneknek
igencsak tetszik küzdelmes csatád.

Ha másért nem, hát büszkeségedért légy,
ki sorscsapásnak végig ellenállt,
nem alkudott meg ördögével végképp,
s nevetni tudta ott a rút halált.

Hajód, ha partot ér, sokat pihensz majd,
s a sírodon talán egy fűzfa is hajt.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/