A reményhozóhoz

Mint lepkeszárny a harmaton,
elázott szép reményem,
kiömlött rá a bánatom
és elfogyott szerényen.

Emelt körém magas falat,
csalódások kövéből,
de ajtó rajta nem maradt,
mi nyitva lenne végül.

Hihettem volna még ugyan,
hogy másnap újra eljön,
de nem jut át, kőfalam
lent tartja őt a lejtőn.

Így hát maradt reménytelen
a lelkem egy toronyban,
ha erre jársz, ne küzdj velem,
fordulj csak el nyugodtan.

Ha mégis megmásznád falam,
kapaszkodj jól a hágcsón,
a megszokott magányomat
nem adhatom magától.

Még ímmel-ámmal harcolok,
de már csak megszokásból,
reményem hogyha elhozod,
nem kell az senki mástól.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/