Posted by
Posted in

Őszi elégia

Őszi elégia Elmúltak, elszálltak a napsütötte idők, elkezdtek hullani a lágy őszi esők, az égen szürke fellegek, a földön tarka avar, reggelente hideg köd mindent ölel s betakar. Régi ismerősként köszönt a sapka és szövetkabát, egy cipőmre ragadt sárfolt pöffeszkedve szalutál, a szél pedig, e kis komisz, ha figyelmem lankad, hideg borzongással fújja el nyugalmamat. […]

Posted by
Posted in

Északi fény

Északi fény A Tamperét burkoló tavak Ködfátylán keresztül törő Szolíd napsugarak mögött Feltűnt a különös északi fény Uccó égi Isten figyelmét Felkeltve ,megnövekvő kedvét Veinemöjnent arra figyelmeztette Ne menjen Pohjolába A sátán birodalmába Pengesse csak lantját honában Igy novelheti népének hasznát Bátorítsa Lemminkeinen kedvét Lágyítsd meg Ilmarinnen szívét MegfogadtákVeInemöjnen javaslatát Felépítették hazájuk új Szampóját Hogy […]

Posted by
Posted in

Az öreg, a kutya és én

Az éjjel hazafelé mentem, amikor nem messze a házunktól találkoztam egy kutyával. Egyből felismertem, Barny volt a szomszéd zsemleszínű Labradorja. – Hogy kerülsz te ide? – kérdeztem a kutyától, vagyis hát inkább magamtól. Láthatóan ő is rám ismert, hiszen sokszor találkoztunk, amikor segítettem egy-két dologban az öreg Jani bácsinak. Egyedül élt, a felesége két éve […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fuji

Rózsa Iván: Fuji Távolban Fuji; Fent örök tél, most ősz lent Mámorba ringat. Budakalász, 2021. szeptember 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lényeg a lényegben

Rózsa Iván: Lényeg a lényegben A tudás a lényeg, A tudás az élet… Majd felébredsz, végleg: Az élethez pénz kell, kérlek! Budakalász, 2021. október 3.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az elfajzott

Rózsa Iván: Az elfajzott Súlytalan légben lángol, Légüres térben táncol, Féktelen fényben fátyol, Kéntüzes géppel gázol, Álmatlan éjben ápol, Lófogú lénnyel mámor, Képtelen képben tárol, Tejfogú néptől távol. Budakalász, 2021. október 2.

Posted by
Posted in

Virág helyett Apunak

Virág helyett Apunak Annyi kérdésem van, de már nem felelhetsz, s nem mondhatom el, mennyire szeretlek. Nem köszönhetem meg, amit kaptam Tőled, feltétel nélküli, féltő szereteted. Gyerekként örültem játéknak, élménynek, s Te sohasem mutattad, hogy néha fáj az élet. Felnőtt lettem én is, de nem maradt idő, a sors sohasem kérdez, csak dönt és bevégez. […]

Posted by
Posted in

Magyar Requiem

Magyar Requiem Requiem aeternam dona eis requiem Imátkozik a kórus a zenekar az élekes Az Úr irgalmáért szállnak a dallamok Mit Verdi élte fő művében itthagyott Mintha legszebb operáját hallhatnánk Mintha a zene az imával menybeszállna Megszabadítva az embert átkos bűneitől Eltávozott szeretteit megidézné emlékeiből A Bussetó melletti árnyas fák alatt Csendben megnyugodott a gondolat […]

Posted by
Posted in

Retina

– Lassan fogom levenni a kötést a szeméről. – Először lehet, hogy csak világosságot, foltokat fog látni. Ne ijedjen meg, a transzplantáció remekül sikerült. Az új retinája életre kelti majd a világot. Hallotta Attila a jól ismert hangot. Szép baritonjával mindig megnyugtatta a professzor. – Professzor úr, kérem, jöjjön, várják a kettesben – szólt be […]

Posted by
Posted in

Játék a szavakkal

A rab már nem rabol, és a per sem perel, a szél el nem szelel, és a tér sem terel.   Megy a nyár nyaralni? Vagy a tél telelni? És nem a  mag magol, és nem a tar tarol.   De a kar az karol, és a szép dal dalol, a jó szó megszólal, felderít […]