Evelin kócosan, mezitláb jött ki a fürdőszobából. Már majdnem tizenkét óra! Türelmetlensége egyre fokozódott.

Egész délelőtt azt a bizonyos telefont várta. Mit tegyen,hogy az idő teljen? Gondolta kilakkozza a körmeit. Hangulatának megfelelően a fekete színt választotta. Gyűjteményéből kiemelte, s felrázta az üveg tartalmát. Többször is megtette, nehogy szemcsés maradjon a tartalma.Lassan letekerte a kupakot. Orrát megcsapta a lakk nehéz illata. Milyen jó hogy nem kell formára vágni a körmeit, tegnap már megtette. Ujjról ujjra óvatosan kente rózsaszín, ovális körmeit. Majd száradás után újra ismételte. Legyezte a levegőt, hogy minél gyorsabban száradjon. A lakk maró illatát az egész szobában érezni lehetett.Tűrhető, nézte végig szép ,hosszú ujjait. Kitárta a szoba ablakait, a rajta beszűrődő napfény sem javított hangulatán.

Közben egyre feszültebben várta a piros telefon csörgését.Tekintetével bűvölte ezt az eszközt, mintha hatni akarna rá. Mégsem szólalt meg!

Toporzékolni kezdett, majd felöltözött, s elviharzott otthonról.Már nem érdekelte a hívás! Nem akart tudni senkiről és semmiről!

V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak.Az életből vett…