Eljöttem közétek, hogy becsaphass engem. Ne törődj a kisebb botlásokkal, felejtsd el a vétkeidet és ne foglalkozz a bűneiddel se. Majd én számon tartom őket. Engem biztosan nem fogtok keresztre feszíteni, mint azt a szerencsétlent. Én mindig itt vagyok veled, még az Ő születésnapján is, amikor kevesled amit kaptál, sokallod amit adtál, unod már a családod. Mindenkit becsapsz. A szeretődet is megcsalod. Nekem teszel szívességet amikor az Ő nevében lopsz, csalsz, hazudsz, élsz. Semmit nem tehet ellene szegény, csak a fejét csóválhatja és még azt se haraggal a szívében. Jézus jó kezekben van. Az apja kitagadta, most nálam húzta meg magát. Igen, itt lakik nálam. Tudod milyen az atyja…szigorú. Megbüntet, odacsap, elítél. Én minden bűnödet elnézem, nem ítélkezek felette se és feletted se, felőlem azt csinálsz, amit csak akarsz. Nekem tetszik és kényelmes, hogy Ő olyan és te ilyen vagy. Egyszer megköszönöm Neki. Ítéld el az olyanokat, mint amilyen én vagyok, tehát mindenkit, aki nem te vagy. Kis betűvel írom, hogy „te” vagy hogy „neked” – ha értékes ember lennél nagy betűvel írnálak, de már nem vagy értékes. Annyit érsz, amennyit összeharácsoltál, egy fillérrel se többet. Többet is szerezhettél volna, de nem vagy elég kitartó és rögtön meghunyászkodsz, ha valaki fájdalmat okoz neked. Te gyáva vagy! Szereted magadat jobbnak gondolni másoknál, de nem vagy jobb. Rosszabb se. Pont annyit érsz, mint egy gyilkos vagy egy politikus, mint bárki más, csak te gyáva vagy. Nem mersz sokat lopni, nem mered megölni a testvéredet. Próbálod nyugtatni a lelkiismeretedet mikor a templomi perselybe ejted a lopott pénzedet vagy amikor rákos gyereknek adományozod a felesleges kacatodat. Én ott vagyok. Elmegyek a templomba, gyönyörködök az álszent bűnösök unott ábrázatában. Aztán nevetek mikor látom, hogy megnyugodtál és mások bűnein háborogsz. Én vagyok a bolti pénztáros, aki rosszul ad vissza, de te nem szólsz, örülsz, hogy becsapta magát, neked meg több pénzed lett. Az én pénzemet lopod el, amikor az izgalomtól édes a nyál a szádban. „Vajon mennyi pénz lehet az elhagyott pénztárcában?” Tudod, hogy az enyém mégsem adod vissza. Ennyit érsz, megvettelek. Olcsó voltál, én bőkezű. Adtam a neked szánt átokból, neked bőven és mindenkinek, akit szeretsz egy keveset. Élvezzék az adományt. Akkor még édes a nyálad, de a szívedben már elültettem a keserűséget. A lelked is üres, elhagyott telek. Az árát megérte. Eladod olcsón vagy drágán, neked megéri – nekem nem kerül semmibe. Csak olyan legyél, mint a többi. Megkeseredett, mohó, kapzsi és senki se szeressen. Fájjon a magányod. Te vagy a legjobb ügyfélszolgálatos, mindig engem rázol le mikor panaszos vevőként eléd állok vagy felhívlak. Én vagyok a gazdád is, amikor büszke vagy magadra, hogy leráztál engem. Beletúrok a hajadba. „Jó kutya!” Jogosan háborogsz, ha neked kell sorba állni – engem szórakoztatsz. Tőlem megkapod amire legjobban vágysz. A sóvárgást, mert ezt kapod tőlem. Mindig kell valami más, jobb, több, szebb, drágább, nagyobb, mint ami van és mégis mindig úgy érzed, hogy ez kevés, te jobbat érdemelnél. Ezt kapod tőlem, ez a jutalmad. Lehetek én a megcsalt házastársad, akinek örök hűséget fogadtál. Persze hogy nem gondoltad komolyan, de ha mondani kellett, hát kimondtad. Én is megcsallak téged majd akkor, amikor a legjobban fáj, amikor nem erre számítasz. Egy másik kapcsolatban. Elveszem tőled, amit elvehetek és adok cserébe bizonytalanságot, kétségeket, féltékenységet. Élvezem a fájdalmadat, a rettegésedet. Magadat is folyton becsapod. Nekem könnyű dolgom volt veled. Tele van a világ olyanokkal, mint te. Könnyűprédával.

Én vagyok a jó barátod, akit megfigyelsz, kémkedsz utána, még a gyerekedet is felhasználod, hogy kicsalj tőlem előnyt, pénzt, figyelmet, bármit. Tanulja meg az a gyerek, hogy ki az, aki számít. Kitől kaphat többet. Kire kár vesztegetni időt, figyelmet. Vésse jól az eszébe, hogy a legfontosabb a karrier, a kapcsolatok – mert csak ebből lesz pénze. Az ilyen jól nevelt gyerek tudni fogja, hogy kivel ne álljon szóba, ki nem tud neki pénzt szerezni. Ha felnő, tudja majd, hogy fontosak a szülei, amíg van pénzük és adnak belőle. Tegyél félre öreg napjaidra, hogy élvezhesd a gyermekeid figyelmét és ne dugjanak otthonba, amíg el tudod látni magad és tudsz adni nekik. Kapzsiságod jutalma a halálfélelem. Rettegj csak! Nézz a fiadra, lányodra! Teszteld a tudását! Tud-e már hazudni?

Hagyom, hogy meglopj. Vedd el azt, amit neked szántam. Neked nagy öröm, önelégült kielégülés, azt gondoltad túljártál az eszemen. Nekem öröm, hogy van egy újabb szív, ahová reménytelenséget vethetek. Azt a pici rosszérzést én ültettem a szívedbe. A keserűség magvát. Te majd felneveled, táplálod irigységgel, kapzsisággal, gonoszsággal. Ha önzetlenül gondozod majd a közönyöddel, az egész szívedet átszövi és színes virágok is nyílnak benne. Sötétkék, fekete, szürke – a rettegés, a bánat és a fájdalom virágai.

Dőlj hátra! Nyugodj meg! Te jó vagy, csak a körülmények… és nem vagy köteles mindenkinek adni, még ha tudnál is, még ha jutna is, akkor se. Elég, ha prédikálsz az emberi jóságról és közben magadra gondolsz, hogy te milyen jó vagy, mert karácsonykor is mindig adsz a szegényeknek szalonnát meg krumplit. A kóbormacskák etetése és a madáretetőd feloldja minden bűnödet. Szórjad a morzsád és átkozd a szomszédodat vagy akit éppen irigyelsz.

Számolj balga! Melyik barátodat éri meg megtartani és melyiket nem? Egy jó tanács tőlem: mindig felfelé nézz és felfelé kapaszkodj. Soha ne hagyd, hogy lefelé húzzanak vagy hátráltassanak az előrejutásban. Azokat, akik megbéklyóznak, engedd el! Hagyd, hogy lezuhanjanak. Nincs szükséged rájuk.

Az Isten a maga képére teremtett téged, én meg a magam képére az istenedet. Na, milyen lettél? Nem valami tökéletes másolat. Én jobb vagyok, az istened egy kicsit másabb. Érts meg engem! Nem teremthettem jobbat magamnál, elvégre én vagyok Lucifer fia és az istened is így gondolkodott, nem akart jobbat, mint ő maga.  Azt gondolod, hogy az Isten első nap megteremtette a világodat és ki teremtette az istent? Én, a nulladik napon. Fogadd el, hogy a másolat másolata nem lehet jobb, mint az eredeti. Neked nem kell tökéletességre törekedni. Elég, ha kihasználod a lehetőségeidet.

Amikor tükörbe nézel és elégedett vagy magaddal és azt gondolod, hogy „én jó vagyok…legalábbis nem annyira rossz, mint mások.” Akkor is ott állok mögötted és kacagok, de téged az önelégültséged káprázata elvakít. Így nem láthatsz engem. Semmit sem látsz, még a világodat sem, amit saját két kezeddel és gondolataiddal teszel tönkre éppen. Rombolj! De szép látvány, ahogy kidobod az ócskaságokat! Teremts újat, jobbat, szebbet! Legalább olyat, ami téged szolgál. Légy olyan, mint egy isten! Ítélkezz, sújts le az elhasználtra! Emberre, állatra, teáscsészére, bármire. Használható még, de te már meguntad. Ruhák, cipők, kabátok. Felesleges régi levelek, barátok. Minek tárolnád a sok lomot?! Ki, a kukába velük! Nagyanyád is szégyen, felejtsd el! Tagadd le! Neked hited van, vallásod. Nem lehetsz olyan, mint az a vén bolond volt. Neked valódi értékeid vannak. A felsőkörökben megbecsült, gazdag emberek a barátaid. Ők kiharcolták maguknak a tiszteletet. Ez neked is jár! Legyen a célod egy nagyon magas beosztás, ahonnan mindenkit lenézhetsz, akire mindenki felnéz a faluban. Mutasd meg, hogy te is fel tudsz kapaszkodni vagy könyökölni bárhová!

Én nem büntetlek, mindig szeretettel nézek rád. Akkor sem ítéllek el, ha lopva, csalva, fenyegetve, másokat kihasználva törsz egyre feljebb és akkor is büszkén mosolygok rád, amikor szerényen, másokat kerülgetve, szemlesütve, szívós elszántsággal jutsz a többiek felé.

Tudod, hogy közös a célunk. Kerülj mások felé, tereld őket, mint a birkákat. Teremts magad köré kultuszt, jegyezzék meg az alantasok, hogy te jó vagy hozzájuk és neked több jár, mint nekik.

Ne törődj azzal, hogy elpusztul ez a világ! A célod az legyen, hogy állíts magadnak emléket, valami maradandót! Bárhogy is történik, bármi is hozza el a pusztulást, csak lesznek túlélők és ők lássák, hogy te itt voltál. Emlékezzenek rád. Én biztosan itt leszek és emlékezni fogok rád. Még az is előfordulhat, hogy te is túléled, új életet kezdhetsz. Tisztalappal. Talán még a hatalmat is magadhoz ragadhatod. Mantrázzad:

„Nem érdekel kik ezek

csak magamra figyelek.”

 

Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica,…