Jelenet egy háziorvosi rendelő várótermében, szokásos berendezés, természetesen
valahol egy automata kézfertőtlenítővel a falra szerelve, és persze egy feltűnő tábla,
amely a kötelező maszkviselésre és a kéz fertőtlenítésére szólít fel. Az orvosi rendelő
ajtaja zárva, amely soha nem is fog kinyílni. Időpont valamikor 2021. esztendő késő
nyara, kora ősze.
Szereplők: A, B, C, D.
A: hatvan körüli úr, főbb jellemzői: keveset beszél, bölcseket próbál szólni, higiénia
mániás, fontos még, hogy van egy táskája, amiből majdan sok minden előkerül,
B: valamivel ötven alatti úr, rendkívül kommunikatív, barátkozó, amolyan túl sok
típus,
C: harmincas évei vége felé járó, rendkívül magabiztos, NER öltözetű (vagyis egy
számmal kisebb öltönyt viselő, hegyes-kunkori orrú cipővel),
D: nem kimondottan csinos, de mégis jól kinéző, húszas évei vége felé járó nő, aki
már láthatóan várandós, úgy az ötödik-hatodik hónapban, könnyen elpityeredő típus).
Alaphelyzet: szereplőinket behívták sms útján a háziorvosi rendelőbe, azonos
időpontra, azzal a céllal, hogy megkaphassák a már engedélyezett, ingyenes COVID19 vírus elleni első oltást, mivel mindannyian jelezték online, hogy szeretnék
megkapni.
Elsőként a mindig pontos (avagy biztonságból tizenöt perccel a megadott időpont
előtt érkező) A úr érkezik. Természetesen rajta egy FFP2 maszk, s fölötte, arcán egy
plasztik és szintén szabályos arcvédő pajzs, alatta egy időről időre bepárásodó
távollátó szemüveg. Kezén fekete gumikesztyű. Miután belép egy székre teszi táskáját,
majd gyorsan a kézfertőtlenítő automatához lép, ahol levéve kesztyűjét alaposan
átmossa kezét, a folyadékból a kesztyűbe is ereszt egy keveset, majd visszaveszi, és
kesztyűs kezét is átitatja a fertőtlenítő folyadékkal. Ezután a székéhez lép, fertőtlenítő
sprayt vesz ki táskájából és a széket is alaposan befecskendezi. Ezután az orvosi
szoba ajtajához lép, megvizsgálja az ott írtakat, előveszi telefonját egyezteti a
berendelés szövegét, óráján az időpontot, s helyet foglal a befecskendezett székén.
Telefonján láthatóan valamit élvezettel olvasni kezd.
Másodikként B viharzik be (rajta se maszk, se pláne kesztyű), az orvosi ajtónál
egyezteti sms-ét a behívásról, majd megpillantva A-t hozzálép és kezet próbálva
nyújtani, bemutatkozik:
B: Bé vagyok, jó napot kívánok kedves uram – A csak felnéz, de nem nyújt
kezet, s visszamerül telefonjába, B szégyenlősen visszahúzza kezét, de folytatja
– bizonyára maga is az oltásra jött. Hát már itt volt az ideje, hogy megkapjuk
szinte utolsónak a népességből, mindig ez van, mi kisemberek már csak akkor
kerülünk sorra, amikor már tök mindegy.
1
A felnéz és jelentőségteljesen a maszkviselési táblára mutat. B tekintetével követi a
mutatás irányát:
B: Értem mit akar mondani, de hát már hetek óta azt mondja a média, hogy
lecsengett a fertőzés, a teljes lakosság felét beoltották, a vakcina már megölte a
koronavírust, tudja ez a nyájimmun micsoda miatt már nem is veszélyes a
helyzet, meg éppen a kocsiban hagytam a maszkot, de maga úgyis látom elég
jól védi magát. Tőlem meg ne tartson, mert a feleségemet, aki tanítónő, néhány
hete megint letesztelték, s negatív az eredménye, biztos az enyém is az. Legyen
nyugodt felőlem, már nem fertőzhetem meg.
A: Azért ezt vegye fel – vesz elő A egy orvosi maszkot táskájából – s ne
higgyen el mindent! A fertőtlenítő sem véletlen van kitéve!
B: Hát ha úgy gondolja – így B és arcára helyezi a kapott maszkot – sose lehet
tudni, azért jöttem el erre az oltásra is, tudja, ami nem ől meg, az megerősít.
Hálás vagyok önnek uram. A feleségem is gyakran mondja, hogy orosz rulett a
mindennapi tanítás azok között a kis piszkos gyerekek között, ki tudja mit hoz
haza. Ez a korona is csak egy a sok lehetséges fertőzés között, tavaly amikor
köhögve jött haza…..
Épp itt tartott, mikor belép D a várandós hölgy, akin egy szép színes textilmaszk van,
s a beszélgetőkről tudomást sem véve, kissé nehézkesen az orvosi ajtóhoz lép, majd
szép lassan a padhoz sétál, s A mellett foglal helyet.
A: Kérem asszonyom, hagyjon ki helyet közöttünk.
B: Uram láthatja, hogy terhes az asszonyság, engedje meg, hogy a rendeléshez
közel ülhessen le – mondja kissé rosszallólag B.
A szó nélkül feláll és az ülés tisztítási rituáléját ismételten elintézve egy távolabbi
széken foglal helyet. B a hölgyhöz lép:
B: B vagyok, kedves hölgyem ön is az oltás miatt jött?
A hölgy előveszi a telefonját és B felé mutatja az sms-t a berendelésről, majd:
D: Már öt hónapja jelentkeztem az oltásra, pont mostanra kaptam
időpontot.
B: Nem is tudtam, hogy terhesek is beolthatók, nem lehet, hogy ez a
kicsíny magzatra veszélyes?
D: Amikor jelentkeztem, még nem is tudtam, hogy gyereket várok, de
szerintem az orvosom tudja, hogy miért hívott be ebben az
állapotomban. Gondolja – kissé elpityeredve – ez árthat a gyerekemnek?
B: Én nem gondolok semmit csak tudja valamikor, amikor az előző
rendszerben kaptuk azt a sok oltást, akkor az volt a mondás, hogy
terhesen az nem adható. Ki tudja a tudomány ma már mikre képes, meg
ugye sok minden másképpen van már, főként amióta veszélybe van
mindenki? Bár én azt mondom legyen óvatos, nem biztos hogy érdemes
2
a magzatot veszélyeztetni, pont akkor, amikor azt mondják, hogy ez a
pandémia már nagyon is lecsengőben van.
A: Hagyja már a hölgyet ezekkel a hülyeségekkel – szól bele A –
egyrészt maga nem virológus szerintem, másrészt hallhatja a hírekben,
hogy már sok országban elindult egy harmadik fázis. Asszonyom tegyen
a legjobb belátása szerint! Mindenesetre kérem fertőtlenítse le kezeit,
köszönöm valamennyiünk érdekében.
B: Szívesen odavezetem – ugrik a terhes nő felé B és nyújtja karjait
felé.
A: Kérem tartsa meg mindenki a megfelelő távolságot láthatja, hogy a
hölgy nem mozgássérült, csak várandós!
A terhes nő elindul a fertőtlenítő felé, B visszahúzódik egy sarokba, midőn az ajtón
beviharzik C. Senkiről sem tudomást véve megnézi az orvosi szoba ajtajának
feliratát. Telefonja csenget, felveszi és hosszú üzleti jellegű beszélgetésbe kezd a
hívóval hangosan, s egy székre leülve. Rajta van egy dizájnos fekete maszk, sarkában
kisebb nemzeti zászlóval, amelyet beszélgetése alatt félrehúz. Valamennyien jól
hallják a következőket:
C: …….Neki a kúrva anyját, minden elő van készítve, most is ő a nyerő, ha azt
teszi, amit mondunk….mondd azt neki szépen, hogy kérünk – tudod az az
átkozott piszi – ha nem, akkor már be is lendítheti a lemondását. Vagy inkább
ne is mondj neki semmit csak rendeld be hozzám kábé egy óra múlvára. Majd
én rendbe teszem, csak elintézem ezt az oltást, tudod, ami mindannyiunknak
kötelező. Apropó, te már megkaptad? Na jól van, én is túl leszek rajta, már
nem tudtam halogatni tovább, csak eddig azt a szar ruszkit tudták adni, amiben
én sem bízom. Te mit kaptál?….. Ja, bátor ember vagy. Akkor intézd! Egy óra
múlva szőnyegszélére állítjuk ezt a balekot. Csáo…Ja még annyi, azért
pedzegesd meg, hogy mennyi lóvét intéztünk neki az elmúlt két évben. Na cső.
C a többiekhez fordul:
C: Mióta várnak? Szerintem már nekem kell következni, gondolom későbbre
jöttek?
B: Mindannyian erre az időpontra lettünk hívva, de még semmi, biztos
elfoglalt a doktor úr. Régi betege vagyok, jól ismerem. Ha hívnak akkor első a
terhes asszony, maga csak a negyedik, de ne aggódjon gyorsan fog menni,
hiszen csak egy szuri az egész.
C: Sajnos sok dolgom van és maguk el sem tudják képzelni mennyire fontos.
Nem időzhetek itt sokat, maguk meg kibírják akkor azt a pár percet, remélem
megértik!
A: Fertőtlenítés, semmi nem fontosabb – int fejével a flakon felé.
C: Nyugi öreg én nem fertőzők már egyszer átestem tavaly tünetek nélkül.
D: Akkor mit keres itt? Remélem megérti állapotom.
C: Oké, a hölgy után engedjenek be, indokaimat hallhatták, különben is a
3
veszélyhelyzet már több hónapja elmúlt. Bizonyára ismerik a
kormányrendeletet erről. Elhárítottuk a ránk veszélyes pandémiát, csak azért
vagyunk itt, hogy megkapva az oltást, mi is teljesítsük állampolgári
kötelezettségünket, megelőzve ezzel az újabb veszélyt, nem is a
megbetegedést, de inkább a gazdasági összeomlást. Mostanában elsősorban
ezen dolgozunk, kérem segítsék azzal is nemzetgazdasági munkámat, hogy
mihamarabb szabaduljak innen. Mostanra már szinte mindenkit
meggyógyítottunk!
A: Ja, eddig meghalt vagy húszezer jó magyar állampolgár, lehet, hogy ők
erről későn értesültek?
C: Meglehet, de hát ők már amúgy is nagyon öregek voltak és más halálos
betegségben is szenvedtek, bizonyára már amúgy sem élhettek volna sokáig.
Talán nem is a COVID vitte el őket! Sajnálom persze, de minden háborúban
vannak áldozatok!
A: Azokkal a betegségekkel akár évtizedeket is élhettek volna, nekem is magas
a vérnyomásom már vagy húsz éve, de nem készülök a korai elmenetelre. Ha
időben intézkedtek volna ez a statisztika más is lehetne, sokkal másabb!
C: Na látja, a statisztika azt mutatja, hogy Európában a legsikeresebb öt
nemzet közé számítunk a védekezés eredményeit illetően.
A: Igaz, csakhogy alulról nézve.
C: Hagyjuk, maga az ellenzéki hazugságoknak hisz, de ez a maga dolga, pedig
itt van és ön is megkapja a kormányunk által biztosított ingyenes oltást. Tudja
ez mennyibe kerül az állam pénzéből?
A: Valójában a mi pénzünkből! Na és az Európában mindenhol ingyenes
tesztelés? Nekem az elmúlt tizenhat hónapban ez családommal együtt több
mint, kétszázezerbe került!
C: Akinek indokolt volt az ingyen kapta, maga meg ezek szerint indokolatlanul
orrba-szájba akadályozta a fontos munkájában a laborokat hipohondriájával.
Ezt ugye teljesen mégse az adófizetőknek kell állni?
A legyint és ismét a telefonja szemlélésébe merül. C széttárt karral maga elé
dünnyögve: Van akiknek semmi se elég! – szintén elvonul székéhez. Mind a négyen
hasonlóképpen tesznek. B ezt csak rövid ideig állja meg, A-hoz fordul:
B: Kedves szkeptikus uram, mit gondol meddig kell még várnunk, mert a
feleségemet holnapra rendelték be és ugye neki el kell kéredzkednie az
iskolából, meg kell oldania a helyettesítését. Ugye nem mindegy, mennyi idő
lesz ez, én vagyok erre a családi próbababa, mondhatni a tesztalany!
A: Annyit tudok, mint maga! Kérdezze a tisztelt kormányzati urat, talán neki
van infója, ami ugyan szerinte nem is ránk tartozik.
B: Inkább nem zavarnám, látható, hogy most is valami fontos nemzetgazdasági
üggyel van elfoglalva – mondja kissé félénken B, miközben C-re mutat, majd
óvatosan a rendelő ajtajához lépdel, kicsit hezitál, majd halkan bekopog,
kezdetben, semmi válasz, hangosabban kopogtat, semmi válasz….
4
D: Nem látja uram, hogy az van odaírva, kopogással ne zavarja a rendelést?
Biztosan műtenek, vagy ilyesmi. Legyen türelemmel, hisz még csak pár perce
érkeztünk.
A: Ja, egy rendelőben talán inkább…… – de nem folytatja, visszatér a
böngészéshez.
Hangosan megszólal C telefonja, amelyben a diskurzust a többiek által jól
hallhatóan folytatja:
C: Micsoda? Jó, hallottam, csak nem értem, önkéntes karanténba? Van még
ilyen, hiszen már lecsengett, senki nem megy már karanténba!…. Önkéntesen?
Mióta?…..Ma reggel óta? Ez baromság! Valamit nagyon kavar, s hazudik. Nem
úgy tűnt?……. Te ezt honnan tudod? Na jó, küldd ki a Józsit a lakására,
győződjön meg róla, hogy ott van-e! Mindenképp beszélnem kell vele. De, ha
hazudik, azt nagyon megbánja! – azzal kinyomja a telefont C.
Épp leteszi, amikor B telefonja cseng. B megnézi, ki hívja, majd felveszi:
B: Szia édesem, – hosszan hallgatja, a hívó erőteljes, szinte parancsoló
hangja, kihallatszik, de csak a hangerő, értelme nem – Még itt vagyok, lehet,
hogy elhúzódik, fogalmam sincs mikor szabadulok….Meglesz, átviszem,
hogyne a gyógyszertárat sem feledem….Oké, tekintsd
elintézettnek….Visszateszem a kulcsot ugyanoda…..Tudom, hogy dolgod
lesz…..Na jó, de vasárnap akkor mehetek értük, ahogy megbeszéltük?….Majd
meglátod, értem, csak nagyon szeretném látni őket, tudod ez az én napom…-
megszakad a vonal B még beleszól – halló, itt vagy? Halló! – majd megnézi a
telefon kijelzőjét és csalódottan zsebre vágja, s tőle szokatlan szótlansággal
visszaül székére.
Néhány perc hallgatásos-telefonos böngészést követően (kivéve B-t, aki
egykedvűen ül székében, maga elé meredő nézéssel) A feláll és D felé fordul:
A: Láttam a bejárat mellett egy automatát, magam meginnék egy kávét.
Hozhatok Önnek is egyet? Úgy tűnik van időnk erre is.
D: Nagyon kedves, köszönettel elfogadom, ha lehet csak egy forró csokit, ha
az is van ott.
A: Biztosan, azonnal jövök! – azzal távozik a folyosóra.
C feláll és láthatólag türelmetlenül le-fel sétálgatni kezd. Néha megáll az orvosi ajtó
előtt, majd folytatja sétáját. Sokadik fordulója közben ismét megcsörren telefonja,
megnézi a hívó kijelzését, s gyorsan egy sarokba lép. Suttogva beszél. A diskurzus
közben ér vissza A, kezében két műanyag pohárral, s az egyiket D-nek nyújtja, az
átveszi, megköszöni. A – kissé fülelve C beszélgetésére – poharát székére helyezi,
fertőtleníti kesztyűs kezét, egyszer smint poharát is. Mindketten belekortyolnak az
italba, de önkéntelenül is hallják C halk beszélgetését:
C: Kedvesem, hát felébrettél?….. Jaj, hát ma is korán kellett eljönnöm, nem
5
várhattalak meg…..Jó, jó vacsira otthon leszek, csak még itt vagyok az
orvosnál, tudod az oltás, amit te már megkaptál, majd még lesz ma egy fontos
tárgyalásom, de jövök hozzád!…Halat főzől, nagyszerű, tudod, hogy
szeretem…Az a te cipőd?….Szerencsét hoz, szeretem hordani az ilyen napokon,
meg rajta keresztül érezlek is, érzem, hogy velem vagy…..Én is, vigyázz
magadra és viszek este egy szép üveg bort….Viszkit? …Nem szeretem, ha
berúgsz, de ha nagyon akarod azért veszek egy kis üveggel neked…..Jól van,
már alig várom az estét….Szeretlek…Tudom. – így C a sarokban suttogva, de
nem gondolva, hogy a jelenlévők is hallották szavait, megszakítja a
beszélgetést és mosolyogva visszaül székébe.
A másik három szemérmesen úgy tesz, mintha semmit nem hallottak volna, ki a
gondjaival (B), ki az italával (A, D) foglalkozik, amikor az orvosi rendelő ajtaja alatt
becsúszik egy nyomtatott A/4-es lap. A maga elé, de irányba az orvosi szoba felé
révedő B veszi észre az üzenetet. Odalép, felveszi, elolvassa. Majd idegesen leül a
helyére és ismét átolvassa, miközben kezével arcát lesimítja, mint aki törölni szeretné
maga előtt az iratot.
A: Mi az, mit írnak, megkaptuk végre a sorszámunkat? – fordul A B felé aki
pedig A-nak nyújtja a levelet, az átveszi azt és fennhangon felolvassa:
„ Kedves betegeink, Önöket az előírásoknak megfelelően erre az időpontra
rendeltük be, hogy az ingyenes COVID-19 vakcinával, mint védőoltással
beoltsuk. Amikor sms-einket továbbítottuk Önöknek, akkor a hatóság
biztosított felőle, hogy megfelelő számú oltókapszula áll rendelkezésünkre, de
sajnos mostanra már csak három egység van készleten. Sajnos azt is tudatnunk
kell Önökkel, hogy belátható időn belül nem is kapunk utánpótlást. Vagyis
négyük számára csak eggyel kevesebbet tudunk adni. Tekintettel arra, hogy azt
mi nem tudjuk és nem is akarjuk eldönteni, hogy ki ne kapja meg az oltást,
ezért arra kényszerülünk, hogy ezt magukra bízzuk. Kérjük emberséges alapon
döntsék el maguk közül, hogy ki az, akit most nem kell beoltanunk.
Biztosíthatjuk Önöket, hogy a kimaradó személy is kap ingyenes oltást, de
csak akkor, amikor megérkezik az új szállítmány. Erre a technológiai okok
miatt legkorábban hat hónap után lesz lehetőségünk. Döntésüket levelünk
hátoldalán található táblázat beikszelése után – azt a személyt megjelölve, aki
hajlandó megvárni a következő kontingenst – kérjük az ajtó alatt való
visszajuttatással közölni szíveskedjenek. Erre a már előkészített vakcinák
eltarthatósága okán van húsz percük. Jó egészséget és elnézést!”
Talán egy perces közös elképedést követően, C kikapja B kezéből az iratot,
gyorsan átolvassa és tétován zsebre vágja. B ocsúdik elsőként és dörömbölni
kezd az ajtón, s fennhangon:
B: Tévedés lehet ez az egész, hiszen minden fórumon azt mondták, hogy van
elég oltás, jut mindenkinek. Azonnal nyissák ki és magyarázatot kérek!
C: nyugi ez csak valami kandi kamera lehet, valami teszt, vagy ilyesmi. Én
6
magam láttam a szerződéseket és hallottam nem is egyszer a kormányinfókon,
hogy mostanra már mindenki kap valamelyik gyártó, azonos minőségű
vakcináiból. Legyünk türelemmel, mindjárt kiderül az igazság.
A: – halkan szinte maga elé csak – placebó, placebó….
B: Mit mondott? Szerintem maga tud valamit! Ossza meg velünk is!
A: Figyeljenek – áll föl – gondolom tudják mi az a placebó? Olyan szer,
amelyben nincs hatóanyag és a kontrollcsoportnak anélkül, hogy azok erről
tudnának, a hatékony helyett adják be, ezzel kontrollálják a valódi validnak
vélt hatását. Évszázados módszer az orvostudományban.
C: Maga nagyokos, most, hogy jön ez ide? Pillanatnyilag arról van szó, hogy
egyikőnk jelenleg, hangsúlyozom, jelenleg, nem kap oltást. Inkább döntsük el
ki legyen az, azután húzzunk el innen, kezd már ez az egész az idegeimre
menni.
A: ha megengedi folytatnám. Bizonyára magunk is olvashatták, hogy az
úgynevezett nyájimmunitáshoz az adott népesség felének, hatvan százalékának
védettsége szükséges. Ki és hogyan döntse el ki legyen az a négymillió ember,
aki oltatlan marad, minek okán továbbra is az elkapás veszélye fenyegeti! A
megoldás egyszerű, azt hisszük mindannyian megkaptuk a kezelést, csakhogy
a negyven százalék ilyen placebót kap, oszt jó napot. Költséghatékony és
mellette mindenki boldog! Ha mégis továbbra is fertőződnek meg emberek, hát
istenem ők a feláldozhatók, a hibaszázalék. Viszont jelen pillanatban lehet,
hogy még az is elfogyott, volt már itt a kormányzati logisztikában, a matekban
más baromság is. Vettünk például tizennyolcezer lélegeztetőt csak nem
számolták ki, hogy hozzá csak kétezer intenzív ágy van, a képzett
személyzetről nem is beszélve.
C: maguk nagyokosok mindig tele vannak összeesküvés elméletekkel, holott
most is egyszerű a helyzet, egyikünk lemond az oltásról, s visszajön később.
Javaslatom az, hogy a hölgy mindenképp legyen a háromban, hiszen
családbarát kormányunk támogatja a gyereknevelést, az egészséges gyerekek
világra hozatalát. Hölgyem – fordul D-hez – gondolom már nagyon várja otthon
a családja és férjével a jövőben még több lurkó nemzését is tervezik, ha ugyan
nem várják otthon már a kicsit a testvérei. Maga mindenképp kell, hogy kapjon
most oltást. Vagyis – fordul a férfiak felé – egy oltás már elkelt!
D: Nagyon köszönöm kedves uram, hálásan köszönöm, de egy kicsit téved.
Magzatom az első lesz, s nem vár otthon senki, én magam döntöttem úgy, hogy
gyereket akarok, s hogy egyedül akarom felnevelni. Tudja egy
gyerekotthonban nőttem fel és a környezetemben szinte minden gyerek a
családja áldozata volt, ki így, ki úgy. Hát ilyeneknek nem akarom kitenni az én
kicsikémet. Tőlem is megkaphat mindent, amire csak szüksége lehet. Én
mindig ott leszek neki!…..Kérem velem ezért ne kivételezzenek. Szívesen
lemondok a helyemről, akár már most el is mehetek – fejezi be mondandóját
szipogósan, elhalkuló szavakkal.
7
Megszólal C telefonja, a többiek válaszreakcióit hallhatják:
C: Na mi van ezzel a jóemberrel? Otthon volt, legalább ebben nem
hazudott?……..A kaputelefonba és mit mondott Józsinak?…….Micsoda? Hogy
én már nem vagyok kompetens? Ezt mondta szó szerint?…….Hogy már nem
vagyok tényező?…..Ez tényleg hülye, remélem Józsi
kiosztotta!…….Kikapcsolta a kaputelefont? Na majd én elrendezem,
szabaduljak el innen mielőbb, csak van itt egy kis fennforgás, de ezt is
lerendezem. Remélem nem hiszel ennek a strómannak?
Idegesen előhívja titkárnője számát:
C: Syntia, kérlek vedd elő a legújabb tenderanyagokat, mindjárt ott vagyok, át
kell néznem egy-két dolgot!……Hogy-hogy nem vagy az irodában?…….A
rendőrök, nálam? Mit kerestek ott?…..Persze nem tudod, hmm én
sem….Lepecsételték az irodát?……Téged meg elküldtek haza? Mikor?…..Persze
tudták mikor nem vagyok ott, ha ott vagyok elrendeztem volna ezeket…..Ne
csinálj semmit, menj haza, majd megyek és mindent tisztázok!
Remegő kezekkel zsebre vágja a telefont, kikotorászik egy cigit és maszkját
levéve kimegy az épület elé rágyújtani. Az ajtót hangos csattanással csapja be
maga után.
A: Nekem úgy tűnik fel mindent megoldó úr éppen nem a legjobb híreket vette
most. Szerintem a mi problémánk ezzel megoldódott, nem hiszem, hogy
visszajön. Maradtunk hárman a három fiolára. Töltsük ki a papírt most, aztán
megkapjuk a mi kis placebónkat végre.
D: Van egy kis baj, az úr a blankettával együtt távozott, mert azt az imént
zsebre vágta.
B: Észre sem vettem. Jó ember, ha ő nem akkor más se! Mindig ez van velünk
szerencsétlen kisemberekkel. Mit tegyünk most?
A: Kopogjon be és szóljon, hogy döntöttünk, a maga hangját már úgyis ismerik
bent!
B úgy is tesz, többször is, de semmi válasz. A elővesz táskájából egy jegyzettömböt,
kitép egy lapot és ráírja nevét, majd a másik kettő felé nyújtja:
A: Írják ide nevüket, s kérem uram – néz B-re – dugja be az ajtó alatt.
Megteszik. Várnak. Nincs reakció.
B: Bizonyára az eredetit akarják visszakapni, mert azon lehetett valami
számunkra felismerhetetlen jelölés, hogy ki kapjon a valódi szerből, ki a kamu
szerből – horkan fel.
Váratlanul visszatér C, de most már sokkal óvatosabban csukja az ajtót és fordul a
8
többiekhez:
C: Azt gondolom csakis sorsolással tudunk dönteni!
Kezében egy gyufás skatulya, kivesz belőle négy szálat, s az egyiket félbetöri,
majd először a hölgyhöz, utána az urakhoz lép. Mindenki húz egyet,
harmadikra B, a rövidebbet húzza. Méltatlankodva a szájába veszi a
gyufacsonkot, de tőle szokatlanul egyenlőre szótlan marad.
C előveszi a blankettát zsebéből és odaadja a hölgynek:
C: Kérem jelölje be a három nyertest.
Zsebében tollért kotorászik, de nem talál egyikben sem. Ezt látva A táskájából
vesz elő egy tollat, nyújtja a terhes nő felé, amikor megszólal telefonja,
előveszi, felveszi, a tollat még kezében tartva, s beleszól:
A: Igen én vagyok…..Hogyan?….Igen ő a feleségem……Értem….Máris megyek.
Mikor?….Tudtam, persze, hogy tudtam, hogy ez bármikor bekövetkezhet, de
azért még nem most…..Hiszen azt mondták, hogy még akár hónapjai is vannak,
nem értem, nem értem….Köszönöm, máris indulok.
Vállára veszi táskáját, gondosan becsukja, majd a többihez fordul:
A: Már csak hárman maradtak, én meg már egyedül, elnézést, de most
mennem kell. Remélem hamar megkapják most már amiért idejöttek.
Legyenek egészségesek, engem ez már nem érdekel, nem érint kicsit sem.
Viszontlátásra.
Leveszi kesztyűjét, csupasz kezével plasztik védőjét, majd maszkját is. Összegyűri
őket, s bedobja a váró szemetes vödrébe. Lassú léptekkel távozik, mögötte az ajtó
nyitva marad. A többiek megdöbbenve néznek utána, B ocsúdik előszörre:
B: Akkor ez a sorsolás már okafogyott, kérem hölgyem a mi három nevünket
jelölje be. Szabaduljunk már el innen minél előbb, engem vár a családom.
C: Miféle család? Jól hallottam a beszélgetéséből, amiből nem volt nehéz
kikövetkeztetni, hogy magának csak volt családja, manapság a volt felesége
már csak anyagbeszerzőnek használja, s gyerekeit csak vasárnap láthatja, akkor
is csak, ha a feleség megengedi. Hát férfi maga?
B: Miért maga talán az? Magának soha nem is lehet már gyereke, mert a párja
azonos nemű, hogy gondolja azt, hogy minősíti az én helyzetemet? Nekem
legalább vannak gyerekeim, amiről maga csak ábrándozhat. Vagy ez már a sok
munkája mellett nem is érdekli? Bár meg kell, hogy mondjam láthatólag, jól
hallhatólag, abban is akadt egy kis bibi mostanság. Hát kussoljon!
C: Talán igaza van, de engem legalább várnak minden nap otthon!
D továbbra is kutat ridiküljében egy toll iránt, amit nem talál. C telefonja csörren:
C: …..Éppen rád gondoltam……Hogy, ott is kerestek és megmondtad hol
vagyok?…..Megértem, nem volt más választásod…..Ide tartanak…..Akkor máris
megyek, gyere te is oda…..A kedvenc helyünkre, siess! Várj, megoldjuk ezt is
tudod mindig van valami jó megoldás…..Ne félj! Szeretlek, s rohanok!
9
Ezzel C zsebre vágja a készüléket, elindul hirtelen, de zavarodottságában először
rossz irányba. Felismerve szétnéz merre is kell mennie, majd zaklatottan kiviharzik a
váróteremből, utána az ajtó csapódás hangja csak. B D elé lép és egy tollat nyújt
felé:
B: Magának kisasszony még van kire vigyáznia, várja meg az oltást, szülje
meg egészségben a gyerekét és vigyázzon rá, nagyon vigyázzon és hallgassa
meg minden szavát, amikor már beszélni tud, és azután is szeresse. Engem már
ez az egész nem érdekel, valójában tényleg nem is vár senki, csak a négy fal, s
az, hogy megszólal-e a telefon. De az nem, nem szól, már évek óta, s ha mégis,
na azt ne várja meg, hogy azt hallhassa belőle, mennyire felesleges. Kérem,
dugja be azt a kurva papírt. Megengedi?
B megsimogatja D domboruló pocakját, a hölgy szemébe néz, másik kezével átnyújtja
a tollat, és görnyedten, szinte csoszogva elhagyja a rendelőt. D hosszasan néz utána,
csak ekkor veszi észre, hogy egyik kezében a blanketta, másikban a toll. Sűrű könnyek
között ikszeli be saját rubrikáját, feláll, becsúsztatja a papírt az orvosi szoba ajtaja
alatt, majd várakozón megáll az ajtó mellett. Néhány perc múlva a rendelői
megafonon automata hangja szólal meg:
„A rendelésnek mára vége, kérem három perc alatt hagyják el a várótermet is,
mert megkezdődik a kötelező infra fényes fertőtlenítés, amely káros az emberi
egészségre.”
Kékes fény kezd villódzani, kezdetben bent, majd jól láthatóan az utca felől is. D a
tőle telhető leggyorsabban a kijárat felé veszi az irányt, egyik kezével pocakját
simogatva. Az ajtóból még visszanéz…..

Pázmándi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. 1959-ben születtem. Jogi egyetemet végeztem ennél azért kicsit később, majd vállalkozó lettem,…