Haldokló Istenek új képmást szültek meg,
A magasló ég alatt uralnak lelkeket.

Elragadt életek, istent játszhatnak.
De az új világ kegyetlen, a gyengék elhullanak.

Halandók fájdalma ezernyi imában.
Üres szavakként gyűlnek az idő porában.

Ahova kerültek csak a gyűlölet épül fel.
A pénz hozta harag egy új embert követel.

De van amit nem vehetnek el, mert az csak a miénk!
A tűzzel mely legbelülről éget – keltsünk esélyt!

Reggel a túlélés ösztöne felkelni vezérel.
Csak a két kezünk miénk és homlokunk verejtéke.

Este már fáradtan. Dühünk már nyugtatva.
Megfullaszt lassan a hétköznapok sodra.

De van amit nem vehetnek el, mert az csak a miénk!
A tűzzel mely legbelülről éget – keltsünk esélyt!