Fogadj el!

Milyen idilli volt életünk,
azt hittük mi sosem tévedünk,
de valami mindig változik,
szerelmünk is nagyon távoli.

Szilánkokra törtek álmaink,
porszemek az idő vállain,
mi jövő volt, múlttá változott,
befedve távozó lábnyomod.

Levetve tegnapok átkait,
visszahoznak hozzám vágyaid,
átéljük újra a bűvös éjt,
intim pillanatok gyönyörét.

Látom szemedben a fényeket,
a tiszta, őszinte énedet,
csak tárd ki a karod, – fogadj el,
csókolj most forrón, szenvedéllyel.

2018.