Origó.

Olyan mélységeket és magasságokat nyítottál meg a lelkembe, melynek létezéséről nem is tudtam. Repültem, szárnyaltam veled. Kérlek ne engedj el sosem.

Szeretlek téged.

Ahogy a tenger szereti a hullámjait, hiszen az élteti.

Ahogy a nap lemegy és bíbor színbe tükrőződik.

Ahogy az élet és a hallál között lebegünk.

Mi ketten az Origón.

A két végpont.

A szerelmed, mint egy virág nektár.

Ragyogsz, mikor a nap süt az arcodra.

Játszol, látszol, mint egy kis gyerek.

Akarom, akarlak!

Még.

Sose engedj el.

Szeretlek téged.

Egyed-Husti Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Amit tudni kell rólam: Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem…