Hrtyanné Patonai Gabriella: Könyv

Mint égett papír dühödt szélben,
hála híján úgy porlik szíved.
Elhamvad, mint sötétben rózsa,
ellep napjaid szürke súlya.
Szertefoszlik színes könyved,
mit szerinted csak te töltötted,
te javítottad ki, ha rossz volt,
ha elestél, te léptél rosszkor,
ha nyertél, magadnak köszönted,
ha vesztettél, magad büntetted.
Majd erőtlenül csak feküdtél,
nincs célod már, miért felülnél,
s ekkor sebes villamként elér:
lapjaidon Isten már nem fér.

Könyved az Ő ecsete festi,
hibáit festékkel Ő fedi,
rajzol minden egyes papírra,
s mi számít, szívedbe felírja.
Kimegy a vonalból szüntelen,
s nem ítél, ha nem vagy büntetlen.
Keveri mindig a színeket,
hittel tölti meg a rímeket.
Tudja jól, ha rossz helyre léptél,
s Ő engedte, mit már elértél.

Mikor rájössz, hogy bár e Föld nagy,
de könyved lektora nem Te vagy,
s át tudod adni az ecsetet:
megélni ezt égi kegyelem.
S mikor megérted, kaphatsz erőt,
imában kérve a Teremtőt,
lapjaid már könnyedek lesznek,
rajzaid békében eveznek.
S mikor érzed, mi az a béke,
hogy ha fáj is, Rábízod végre,
s csodálod papírjaid Nála:
ez bizony szívedben a hála.

(Fotó: Hrtyan Balázs)

Patonai Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője. Hrtyanné Patonai Gabriella vagyok, nagycsaládos keresztény fogorvosanyuka. Verseket általános iskolás korom óta…