Csak egy leolvasó, s géphang

Ez minden, és talán örül nekem

Elképzelem, ahogy mosolyog,

S az időről tereferél velem

 

Hozzáküldenek gesztikulálva,

Hozzáküld a lefokozott ember,

Ki sok ezer év munka után

Végre már nyugdíjba vonul egyszer

 

Ünnepélyesen leteszi ruháját

S bezárja a pénztárt az eladó,

Új napszámos akadt a gáton

Úgy jellemzik e világot: haladó

 

Lassan nincs már, mit ne pótolhatna

Mesterséges intelligencia,

Mi ördögtől való-e, vagy Istentől,

A fő, hogy mindent meg kell adnia

 

Agyon sanyargatott emberi test

Nyújtózz el végre a pamlagon,

Öntudatlan, boldog szolgád lett,

Ki soha nem hagy semmit parlagon

 

Tessék? hogy mi lennénk az ő szolgái?

Amikor narkotikumként vezet

Orrunknál fogva, s nem nevetünk,

Nem ölelünk, s nem nézzük a szemet?

 

Hiszen élni se tudunk nélküle,

Nagyobb a szerelem lángja iránta

Mint dekoratív szűzlány iránt,

S a szolgáltatásait is kiváltja

 

Büszke hivatali dolgozó

Koránkelő s fizetett naplopó,

Ki lenézi a munkanélkülit,

Már csak két napig diadalt harsogó

 

Mert jön majd a rendszer, mely kisöpör

Hétfői koránkelő dologtalant,

S az utcán egy kalappal a kézben,

Vagy halálban siratsz ekeszarvat alant

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet.…