Úgy érzem, magányosan fogok meghalni.

Ott fogok a földön feküdni és nem fogja senki tudni, hogy halott vagyok.

Egyedül a hideg ágyban, olyan nehéz elaludni!

Magamra húzom az összes takarómat nyakig

és összeszorítom a szemem.

Nem hittem, hogy én ezt így megszenvedem.

Nem hittem, hogy félni fogok attól, hogy majd felemészt a bánat.

Annyi mindentől meghalhattam volna eddig.

Olyan sokszor kellet félnem, hogy magával ránt a sötétség.

És most mégis, miattad érzem, hogy ennyi volt.

Ott fogok feküdni a földön, halott testem jéghidegre hűlve.

Ha majd egyedül maradsz, sose felejtsd el!

Magányosan, kibírni a boldogságodat mással, engem megölt.

Rád ruházom ezt a keresztet, cipeld csak!

Keserű lett a cukormáz, édes az elmúlás szaga!

Soha ne bánd meg, hogy belekergettél a halálba!

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már…