Egy világ magjaként jöttek, s a föld ma már ismeri őket.

Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.

Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös világ politikai nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában s a nemzeti imában.

Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett, s királyként éltek míg tehették.

De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette, s a hatalomra költött.

A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.

Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva…

A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.

A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!

Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a világnak!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.12.

Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és…