Öngyilkos-e a magyar nemzet?

Nehéz múltjával a hátán
Rója a végtelen utat ez az ország
Számos viharos évszázadon át
Már igen kifárasztotta magát.

A szabadság iránti vágya
Talán még ma is töretlen
Ám annyi szenvedés után
Harci kedve csaknem megbillen

István ,a nemzet alapító király
Érezve a sok veszedelmet
Keresztény hitére támaszkodva
Máriára bízta a kegyelmet

Tán rossz csillagzat alatt született
Európa nem nyújtott kegyelmet
Ütötte, vágta, csonkította
Sohasem nyújtott védelmet

Létéért egyedül kellett harcolnia
Nem volt ideje hibáit korrigálnia
Csak hitét, kultúráját bírta védeni
Önállóságát nem tudta visszaszerezni

A huszonegyedik század hajnalán
A csonka országnak esélye nyílt talán
Határoktól független összefogással
Szembe nézni a megmaradással

Az egyetlen létező földí erő
Nem lehet más ,mint egy keresztény jövő
Egy elveszett Európa közepén
Ellenséges hordákkal határmesgyéjén

Hogy mi szülte ellene a gyűlölet fullánkját
Ragaszkodása gyökereihez, a kereszténységhez
Mert az a hitetlenek egyedüli fegyvere
Mitől megnő a kicsorbult lelküek harci kedve

A Krisztust tagadók gyűlölet szülte terve
Az agymosás, a hazugság ősi kelléke
Ezzel a nemzet sorainak szétverése
Pénzzel, paripával való hitegetése

A közeljövőnek ez az igazi kérdése
Öngyilkos lesz-e a magyar nemzet?
Vagy megmaradjon kereszténysége mellett
Nehogy végleg megszűnjön, s a levesbe hulljon.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…