Táncba vittél hol a szemed ölelt, illatoddal üzentél nekem s közben karod emelt.

A test beszéde az erotikát egyelőre nem említette, óvatosan táncoltam veled, míg a vérem megengedte.

A szemed és érintésed oltárán ősi ösztöneim feltörtek, ahogy egy villanásban elsült erotikus pillanat a szexben betölthet.

Bőröd bársonya és színének tisztasága, izgatottságomban a leheleted felhőiben vált látomásra.

A tánc közben tested hullámai korbácsoltak engem, s mozgásod ritmusában a habok közt érzelemre leltem.

Némán kiáltottam hogy ennyi nem elég, ebben az utolsó táncban együtt égjünk még.

Egy testként a habokból ébredve gőzként lebegtünk, s vártam a pillanatot hogy elmondhassam neked, érted éltem míg a tánc tartott s nem voltam egyedül.

Az emlék rabja lettem s vele álmodom, hol a táncban egyként éltünk s haltunk meg, miközben egy szerelmes pillanatról álmodtunk.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.10.

Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és…