Papírrepülőt hajtogatok az életemből,
s eldobom jó messzire,
talán nem talál rá majd senki sem.
Anyaga vékonyabb, mint a lét fonala,
halványabb, mint a halk reménysugár,
s észrevétlenül hullik darabokra.

Papírcsónakot hajtogatok az életemből,
s elúsztatom jó messzire,
talán nem talál rá majd senki sem.
Anyaga vékony, hamar átázik,
mint ahogy hosszú téli esteken lelkem,
a dermesztő esőtől fázik.

Papírra rajzolom, ahogy szárnyalok,
színes tintákról én nem álmodom,
lelkem a halál ösvényén vándorol.
Anyaga, mint a lehelet puhasága,
jéghideg szellő suhanása,
fekete szívem utolsó dobbanása.

(2020)

Tóth Andrea Éva az Irodalmi Rádió szerzője. 1987-ben születtem, Szegeden. Az első versemet 13 éves koromban írtam, de…