Lemondó vagyok,
néma, hallgatag…
Halvány mosoly,
csak az vagyok
arcomon.

Túlhajszolt vagyok,
fáradt, képtelen…
Gyászos könnycsepp,
csak az vagyok
arcomon.

Vagyok édes, keserű, finom illatos,
Puha párna ha kell, lélekre omlós,
de vagyok szilárd, mint a jég és szikla…
Ha kell az vagyok, ami meg van írva.

Mi volnék, lehetnék talán?
Nem vagyok én semmi talány.
Nem vagyok én, semmi vagyok…
Hosszú, poros úton
a magány, az vagyok.

(2020)

Tóth Andrea Éva az Irodalmi Rádió szerzője. 1987-ben születtem, Szegeden. Az első versemet 13 éves koromban írtam, de…