About Me

Apáti Kovács Béla az Irodalmi Rádió szerzője. Mit is írhatnék magamról? Írjam azt, hogy 1953 március 11-én születtem Keszthelyen. Édesanyám neve Moór Ilona, édesapámé Kovács Béla? Nem ez túl hivatalos. Hiszen egyszer mindenki megszületik, és vannak szülei. Mindig bajban vagyok, ha magamról kell írni. Minek fényezzem magamat? Akkor meg írjak rosszat? Bolond az, az ember, aki így mutatkozna be. Jobban szeretem, ha írásaimon, meséimen keresztül ismernek meg. Ha tetszik, amit írtam, akkor úgyis megjegyzik a nevemet, de ha nem, nyugodtan el lehet felejteni. Nem titok Kaposváron élek a feleségemmel. Fiúnk Budapesten lakik a feleségével és középiskolai tanár. Angolt és történelmet tanít egy alapítványi iskolában. Már egészen fiatal koromban próbálkoztam az írással. Emlékszem az első „nagy történelmi regényemet” a konyhaasztal melletti széken kezdtem el írni. Jaj, istenem szegény édesanyám könnyesre nevette a szemét, amikor felolvastam neki egy részletet a művemből. Abban a korban voltam, amikor nagyon érdekeltek a harcok, viadalok és egyéb híres történelmi események. Édesanyám azért nevetett, mert valahogy így írtam le egy csatát. Felsoroltam a harcban hányan voltak. 352 király, 1280 herceg, 2530 nagyúr és végül az egyszerű katonák. ─ Fiam, egy csatában nem szokott ennyi király részt venni. Legfeljebb egy vagy kettő, de nagyon sokszor maguk a királyok nem harcolnak – mondta nevetve édesanyám. Természetesen igaza volt, mint mindig. Sokféle műfajt kipróbáltam. Még versírással is koptattam a tollamat, sőt voltam annyira merész, hogy elküldtem egy szerkesztőségbe. Valószínűleg látván, hogy nem leszek versenytársa Petőfinek, Aranynak, Adynak, József Attilának és még sorolhatnék sok – sok remek költőt, de nem akartak megbántani és ezért csak annyit válaszoltak: „Fiatalember, azt javasoljuk, olvasson még sok verset hazánk nagy és neves költőitől. Nekik is igazuk volt. A költészet szép és magas Parnasszusáról lassan lemásztam és más műfaj felé kezdtem el kacsingatni. Amint már mondtam sok műfajt kipróbáltam. A fantasztikus irodalom is nagy hatással volt rám. Közel állt hozzám Jókai Mór izgalmas világa. Talán ötödikes általános iskolás lehettem, és Balatonfüreden jártunk osztálykiránduláson. Kifelé jövet a Jókai – villából, az ajtó mellett volt egy emlékkönyv és mindenki beleírhatta a nevét és a látottakkal kapcsolatos gondolatait. A nevem mellé ezt írtam: „Egyszer én is szeretnék, ilyen nagy író lenni.” Tudom, ez most nagyképűen hangzik. Csak egy kisiskolás ábrándja, vágya volt. Lehet, hogy nem kellett volna odaírni, de már megtörtént. Nem lehet ellene semmit sem tenni. Egészen aprócska koromban volt egy mesekönyvem (több is volt), de ez buzdított, adta az ötletet, hogy kirándulást tegyek ebben a virágoskertben is. Benedek Elek összegyűjtött meséi voltak a mesekönyvben. Egy jókora, hatalmas, vastag mesekönyv volt sok képpel. Amikor kaptam, akkor is már eléggé rongyos, megviselt volt szegényke, de ennek ellenére, amikor forgattam lapjait, mindig egy csodás álomvilágba repített engemet. Még most is megborsózik a bőröm, ha rágondolok. Sajnos, ez a „drága” könyv egy költözködéskor elveszett, de úgy érzem, fényével most is mutatja nekem az utat.
Posted by
Posted in

Manócska csigaházat vesz

  Túl az Óperenciás-tengeren, de még az égig érő üveghegyen is, ahol örökké nyár birodalma van, élt egy manócska. Olyan apró volt, mint egy babszem. Igazából alig lehetett meglátni, ha éppen sétálni szottyant kedve a réten. A ruháját zöld falevélből varrta a közeli folyóban lakó rák. Egy nap manócska elhatározta, hogy vesz egy házat és […]

Posted by
Posted in

Mese a fiatalító masináról

Volt egyszer egy nagyon zsugori ember. Minden garast a fogához vert. Soha senkinek nem segített, pedig annyi pénze volt, mint a pelyva. A háza padlásán hét nagy vasládában tartotta a vagyonát. Minden vasláda tizenkét erős lakattal volt bezárva. A kulcsokat a nyakába kötött aranyzsinóron tartotta. Még a feleségének sem engedte kinyitni a vasládákat. Az asszony […]

Posted by
Posted in

A fény dicsérete

  Valamikor nagyon régen, a sötétség lett úr a földgolyón. Mindent elborított, megfojtva az életet adó fényt. Sírtak az emberek, vonyítottak az állatok, s a növények riadtan bújtak vissza a föld alá. Nem volt menekvés a kegyetlen sötétség elől. –  Én vagyok a világ ura – üvöltötte bele a semmibe. – Senkinek sem kegyelmezek. Elpusztítok […]

Posted by
Posted in

Falunk hatalmas békája

Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]

Posted by
Posted in

A beszélő almafa

  Volt egy kisfiú Marci. Nagyon szeretett rosszalkodni. Egész nap a rosszalkodásokon törte a fejét. Szülei kétségbe is estek fiúcskájuk miatt. Nem használt a szép szó. Marci mindenen csak vigyorgott. Az egyik nap azt találta ki, hogy a kertjükben lévő fák leveleit kezdte el csépelni egy hosszú bottal. –  Kicsi fiam, Marci! – szólt rá […]

Posted by
Posted in

Kenyerecske

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren és az üveghegyen egy kerek erdő kelős közepén kicsinyke házacskában élt egy öregember. Reggeltől estig a háza előtt üldögélt a padon és hallgatta a közeli fákon csicsergő madarakat. Minden madár az ismerőse volt. A kicsinyke tollas állatok gyakran a vállára repültek és beszélgettek az öregemberrel. – […]

Posted by
Posted in

Peti és a számítógépmanó

  Peti születésnapjára kapott egy számítógépet. A kisfiút nagyon megörvendeztette az ajándék. Már régóta vágyott egy ilyen masinára. Barátainak az iskolában mindenkinek volt. Ezért, amikor a fiúk erről kezdtek el társalogni, mindig a háttérbe vonult és szomorúan hallgatta őket. Petinek nem volt édesapja. Korán meghalt egy balesetben. Szegény kisfiú édesanyjával élt egy fizetésből. Minden fillért […]

Posted by
Posted in

Nénike bugyellárisa

Volt egyszer egy kicsi falu és élt benne egy öreg nénike. Háza a falu szélén volt és hozzá tartozott egy aprócska kert, ahol minden megteremt az öregasszony keze munkája által. Mindenki nagyon szerette, mert jóravaló teremtés volt. Akinek csak tudott segített. Tanította szomszédjait, hogyan kell szép, illatozó virágokat nevelni. Kertje mindig tele volt szebbnél szebb […]

Posted by
Posted in

A nekeresdi varga cipellője

Valamikor régen, túl az Óperenciás tengeren is, ahol a kurta farkú kismalac túr volt egy kicsi falu Nekeresd. Ebben a faluban lakott és dolgozott a nekersdi varga, aki arról volt híres, hogy olyan cipőt tudott készíteni, amelynek párja nem volt található a kerek világon. Minden magára adó gazdag ember a nekeresdi vargával készítetett ünneplő cipőt […]

Posted by
Posted in

Morci Berci iskolás lesz

  Berci morcos, durcás kisfiú volt. Senkivel sem barátkozott. Nem is voltak barátai az óvodában. Ha valaki megszólította tüntetően megfordult és elfutott. Szülei ezért nagyon szomorúak voltak. Nem tudták, mit tegyenek, hogy fiúcskájuk barátságos legyen. Hiába vitték egyik orvostól a másikig a kisfiún egyik sem tudott segíteni. Kipróbáltak sok módszert, ami máshol bevált, de Bercit […]