About Me

Apáti Kovács Béla az Irodalmi Rádió szerzője. Mit is írhatnék magamról? Írjam azt, hogy 1953 március 11-én születtem Keszthelyen. Édesanyám neve Moór Ilona, édesapámé Kovács Béla? Nem ez túl hivatalos. Hiszen egyszer mindenki megszületik, és vannak szülei. Mindig bajban vagyok, ha magamról kell írni. Minek fényezzem magamat? Akkor meg írjak rosszat? Bolond az, az ember, aki így mutatkozna be. Jobban szeretem, ha írásaimon, meséimen keresztül ismernek meg. Ha tetszik, amit írtam, akkor úgyis megjegyzik a nevemet, de ha nem, nyugodtan el lehet felejteni. Nem titok Kaposváron élek a feleségemmel. Fiúnk Budapesten lakik a feleségével és középiskolai tanár. Angolt és történelmet tanít egy alapítványi iskolában. Már egészen fiatal koromban próbálkoztam az írással. Emlékszem az első „nagy történelmi regényemet” a konyhaasztal melletti széken kezdtem el írni. Jaj, istenem szegény édesanyám könnyesre nevette a szemét, amikor felolvastam neki egy részletet a művemből. Abban a korban voltam, amikor nagyon érdekeltek a harcok, viadalok és egyéb híres történelmi események. Édesanyám azért nevetett, mert valahogy így írtam le egy csatát. Felsoroltam a harcban hányan voltak. 352 király, 1280 herceg, 2530 nagyúr és végül az egyszerű katonák. ─ Fiam, egy csatában nem szokott ennyi király részt venni. Legfeljebb egy vagy kettő, de nagyon sokszor maguk a királyok nem harcolnak – mondta nevetve édesanyám. Természetesen igaza volt, mint mindig. Sokféle műfajt kipróbáltam. Még versírással is koptattam a tollamat, sőt voltam annyira merész, hogy elküldtem egy szerkesztőségbe. Valószínűleg látván, hogy nem leszek versenytársa Petőfinek, Aranynak, Adynak, József Attilának és még sorolhatnék sok – sok remek költőt, de nem akartak megbántani és ezért csak annyit válaszoltak: „Fiatalember, azt javasoljuk, olvasson még sok verset hazánk nagy és neves költőitől. Nekik is igazuk volt. A költészet szép és magas Parnasszusáról lassan lemásztam és más műfaj felé kezdtem el kacsingatni. Amint már mondtam sok műfajt kipróbáltam. A fantasztikus irodalom is nagy hatással volt rám. Közel állt hozzám Jókai Mór izgalmas világa. Talán ötödikes általános iskolás lehettem, és Balatonfüreden jártunk osztálykiránduláson. Kifelé jövet a Jókai – villából, az ajtó mellett volt egy emlékkönyv és mindenki beleírhatta a nevét és a látottakkal kapcsolatos gondolatait. A nevem mellé ezt írtam: „Egyszer én is szeretnék, ilyen nagy író lenni.” Tudom, ez most nagyképűen hangzik. Csak egy kisiskolás ábrándja, vágya volt. Lehet, hogy nem kellett volna odaírni, de már megtörtént. Nem lehet ellene semmit sem tenni. Egészen aprócska koromban volt egy mesekönyvem (több is volt), de ez buzdított, adta az ötletet, hogy kirándulást tegyek ebben a virágoskertben is. Benedek Elek összegyűjtött meséi voltak a mesekönyvben. Egy jókora, hatalmas, vastag mesekönyv volt sok képpel. Amikor kaptam, akkor is már eléggé rongyos, megviselt volt szegényke, de ennek ellenére, amikor forgattam lapjait, mindig egy csodás álomvilágba repített engemet. Még most is megborsózik a bőröm, ha rágondolok. Sajnos, ez a „drága” könyv egy költözködéskor elveszett, de úgy érzem, fényével most is mutatja nekem az utat.
Posted by
Posted in

Manók pénze

 A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra sem méltatjuk, hogy ránézzünk. Pedig ezekben, a tárgyakban manók laknak, és nem akarják, hogy meglássuk őket. […]

Posted by
Posted in

Kisujj világgá megy

Volt egyszer egy ember, az embernek volt két karja és a karjai végén volt két – két tenyér, ahol lakott két – két ujj család. Apa volt a hüvelykujj, anya a mutató és volt nekik három gyermekük, a középsőujj, a gyűrűsujj, és a szófogadatlan kisujj. Egyik nap, amikor az ember a kertben szunyókált, nem volt […]

Posted by
Posted in

Hálás cinege

 Hosszú volt a tél. A fagy igen csak megkínozta az erdők, mezők szegény kis állatait. Sok elpusztult közülük nem találva élelmet. A hó, a jég befedte a földet, ahol máskor gazdagon volt az ennivaló. A fák ágairól is elfogyott a finom gyümölcs, s helyette csak jégcsapok lógtak alá. Főleg a tél vége volt sanyarú az […]

Posted by
Posted in

Furfangos Palkó

Valamikor nagyon régen egy távoli, kicsi faluban élt egy Palkó nevű legény. Nem vágyott ő semmire, csak, hogy szépen szerényen élhessen a házacskájában. Egyik nap a Halál elhatározta, hogy magához szólítja Palkót. Meg is jelent nála, ahogyan illik egy halálnak. Kezében egy hatalmas kasza volt, amikor bekopogott Palkó ajtaján. ─ Készülj, Palkó! Magammal viszlek, szükségem […]

Posted by
Posted in

Cinegék és a verebek

Egyszer a kertünkben télvíz idején összevesztek a cinkék és a verebek, hogy a madáretetőben lévő magok kiket illet. Mindegyik madár azt hitte, hogy csak övé a finom eledel, amit reggelente kiraktam nekik. Elsőnek egy kék fejű cinege érkezett társaival és boldogan csipegetni kezdett. Nagyon éhes lehetett. Éjjel átfázott a hidegtől. A kertet mindenhol vastag hó […]

Posted by
Posted in

Barátom a manó

  Képzeljétek csak el, amikor még kissrác voltam, egyszer találkoztam egy manóval. Aranyos kis emberke volt. Olyan igazi manó. Mesekönyvek tele vannak velük, és számtalan történet szól róluk. Most én is egy ilyen aprócska, parányi lényről szeretnék mesélni nektek. Szép nyári délután volt. Egész nap unatkoztam, mert szinte minden barátom elment nyaralni, vagy valami más […]

Posted by
Posted in

Bajuszkirály

Egyszer réges-régen volt egy ember. Hosszú bajszáról volt híres, ami legalább háromszor körbeérte a földgolyót. A hosszú bajusz csodájára messzi földről is eljöttek és álmélkodva nézték, ahogyan gazdája reggelente fésülgeti nap, mint nap. Nem volt egyszerű feladat megfésülni ezt a tekergő arcdíszt. Felesége segített neki. Ilyenkor az asszonyka elszaladt a bajusz végéig és ott jó […]

Posted by
Posted in

A kesztyű és a kiskutya

  Egyszer egy kiskutya talált egy pár kesztyűt. Még sohasem látott ilyet. Először azt hitte valami szőrös, fura állat. Na de, hogy egyszerre kettő legyen belőle! Ez már a kiskutya érdeklődését is felkeltette. Amikor meglátta egy bokor alatt, kicsit megrettent tőle. Mérgesen még a fogait is rávicsorította. Azt hitte, hogy majd a kesztyű visszamorog és […]

Posted by
Posted in

Cipőházikó

Hol volt, hol nem volt Óperenciás– tengeren is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt a Cipőország, és annak közepén állt egy takaros cipőházacska. Ebben lakott egy család, apa, anya és a gyerekek. Apa minden reggel elment dolgozni a közeli cipőgyárba, anya meg otthon maradt az apróságokkal. A három lurkó nagyon eleven volt, és […]

Posted by
Posted in

Az elkóborolt barikák

Hol volt, hol nem volt, valamikor nagyon régen élt egy juhász és volt neki egy fia Palkó. Egyszer a juhász mondta a fiának: –  Fiam, Palkó, már elég nagy ahhoz, hogy dolgozzál. Nem jó egész nap itthon ülni, és a legyeket csapkodni a térdeden. ma hazafelé jövet hallottam a csárdában, hogy királyurunk juhászfiút keres az […]