About Me

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője.

Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány.
Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár.
Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk.
Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik.
Bő egy éve írok Apor Kata néven. Azóta kiadtam egy könyvet Kutyavilág címmel, és összejött egy novelláskötetre való novellám. Egy nagyobb lélegzetű regénybe kezdtem, szabad időmben azt írom.

Posted by
Posted in

Kép a századfordulón

Kép a századfordulón   A pincérek fehér ujjasban, fekete mellényben, élére vasalt nadrágban, szálfaegyenes háttal szinte hangtalanul közlekedtek az asztalok közötti folyosókon. Egyesek kezükben tányérokkal, illatozó ételkölteményekkel siettek, mások figyelmesen hallgatták a vendég óhaját, tompaszögben meghajolva, (Ezt nemrégiben tanulta az iskolában. Tompaszög. Tetszett neki a megnevezés, mert olyan furcsa volt. Tompa és szög. Az igazi […]

Posted by
Posted in

Belőled elveszett a szerelem

Belőled elveszett a szerelem   Belőled elveszett a szerelem. Talán csak egy része, vagy egészen? A kétség már régen pislákol bennem, és a napok múlnak. Lázasan kutatok emlékeimben. Lehet, hogy csak az én szerelmem tükröződött  mindig is, abban a csodás kék szemedben? Rajongásom rózsaszín ködén át láttam szeretni magam általad? A hős, aki sárkánnyal is […]

Posted by
Posted in

Levél a patakban

Levél a patakban   Öt ujjú levéllány született a gesztenyefán, vadregényes erdő szélén, kis patak partján. Tépázta szél, aszalta nap, mit bánta ő, ifjú volt, harsány, nem fogott rajta idő. Ő volt a legszebb! Nyújtózott az égre fel, egyszer eléri még! Nem sok idő kell! Onnan fentről vágyakozva nézett le a patakba. S a patak, […]

Posted by
Posted in

Egy elegáns nő margójára

Egy „elegáns” nő margójára   „Ha ránézünk egy elegáns nőre, azonnal a tartás, intelligencia, jellem jut eszünkbe, hiszen ezek a tulajdonságok sugároznak egy elegáns nőről. Na de mitől lesz valaki elegáns? Ki lehet-e alakítani a saját elegáns stílusunk?” Naná! Én például olyan elegáns vagyok, hogy tanítani kéne! – Mondta ki hangosan, és letette a gőzölgő […]

Posted by
Posted in

Csak egy szürke kavics

Csak egy szürke kavics   Nézem őket tágra nyílt szemmel, vádlón. Mozdulatlan állnak, rendíthetetlenül ezernyi formájukkal, színesen, bájolón, s én irigylem őket mélyen, legbelül. Hogy tündöklik az a sárga! A pirosnál nem volt szebb soha talán! Akár csak egy ifjú szerelmes lány a nászéjszakán. A türkiz színében az ég kékje tündököl, mikor a nap lenyugodni […]

Posted by
Posted in

Valami eltörött

Valami eltörött   Kérdezlek. Válaszod, mint tüzes szikra, éget. Kérdezel, s én igyekszem, hogy méltón válaszoljak. Mégis, ezer sebbel jutalmazlak téged. Lelkünk kerítésén a lyuk mélyül. Látod? Szavakkal törjük, szálkák hasította sebek égnek. Érzed? Hallgatsz. Nem értesz, s én már rég nem értelek téged. Beszélj! A csend még jobban fáj. Sikoltanék érted, de, csak állok […]

Posted by
Posted in

Mint akkor ősszel

Mint akkor ősszel   Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre, tél után mindig vágyunk egy jobbra! A tavaszok könnyű szellővel az időt elfújták, mintha soha itt sem lett volna. Mégis, egy villanásra egy mozdulat, egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra az arcra, a múlt időket visszahozza. Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt […]

Posted by
Posted in

Talpig úriember

Talpig úriember   A fülledt, késő nyári délután enyhe szellőt hozott be az üzletbe. Az eladó, az ötvenes éveinek közepén járó hölgy megkönnyebbülten állt a lépcső aljára, hogy átizzadt ruhája alá bekússzon egy kis légáramlat. A maszkot, amit kötelezően viselt az arcán, kissé megigazította, hátha kap alatta egy kis levegőt, ha már betévedt ez a […]

Posted by
Posted in

Van az úgy

Van az úgy… Adhatok valamit? Ezt a kérdést egy körülbelül két perce a pultnál álló, nem éppen fiatal párnak tette fel egy csinos hölgy a pult másik feléről.  A kérdező a harmincas éveinek felénél járhatott. Haját tétován hátrasimította, és nem akarom módján felnézett az újságból, amit éppen tanulmányozott a társnőjével elmélyülten a pénztárgép mellett. A […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos  ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]