About Me

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője.

Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány.
Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár.
Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk.
Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik.
Bő egy éve írok Apor Kata néven. Azóta kiadtam egy könyvet Kutyavilág címmel, és összejött egy novelláskötetre való novellám. Egy nagyobb lélegzetű regénybe kezdtem, szabad időmben azt írom.

Posted by
Posted in

Mit is tehetnél?

Ha visszafordíthatnám az időt Csak egyszer, csak egyetlen egyszer! Megtanulnám a kötelezőt, És a szemedbe néznék végtelenszer! Nézem a távoli hegyeket, Múltam látom könnyeim ködén. Megtettem mindent, mit lehetett? Akkor, ha ismét elkövetném? Szívem, kit önzetlen szeretett, messzire kerüljem, mert vétkezett? Kit megbántottam akaratlan ha újra élhetném éveim… biztos, hogy nem úgy akartam? Zaklatottak gondolataim. […]

Posted by
Posted in

A művelt pók

A  művelt  pók Ring két faág közt fonalán a pók, mesét szőtt az imént, olvasni valót. Csillan a sok betű, büszkén tekint szét mind a nyolc szemével, szemléli művét. Elégedett nagyon, bevégeztetett. Most árnyékból lesi a műértő legyet. Nem kell sokat várni, zümmög a csend, izgalmában a pók kínosan feszeng. Első olvasója repül most feléje, […]

Posted by
Posted in

Örvény

Szavakba kéne önteni mit érzek, de csak kavarognak gondolataim, mint örvénylő lefolyóban a szennyvíz. Ilyen lehet a holtak tülekedése a tisztító tűz felé megváltásért, törve, zúzva – múlna már lelkükből a kín! A jajszó mélyről fakad, és nem tör elő. Túl régi már a seb, melyből ered. Gyógyír, ellenszer, bármi, amivel csak egy pillanatra is… […]

Posted by
Posted in

Várlak

Várlak. Résnyire szorított szemmel, makacsul, magányom  védtelen. Pedig mellettem vagy. Néha karnyújtásnyira, van, hogy annyira sem. Várlak. Tudom, megérkezel, s én nevetve talán kissé öregesen mentségemül felhozom az idő múlását, hiszen szemüvegemet keresem. Akkor felélénkül ez a megfáradt két szem, Rád néz figyelmesen. Hol voltál eddig? Nem kérdezem. Ez a magány csak az én magánügyem. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Csivitel, cserreg, csicsereg, döngicsél, zümmög a kikelet. Elfeledték téli álmukat a fák, csábítón integet millió virág. Át tetsző kéken végtelen az ég, Napsárga mosoly ontja a fényt. Hajlékony fűszál a gyík talpa alatt bőszen tudatja, hogy arra szaladt. Tulipán kehelyből iszik egy bogár, elfáradt az úton, felfrissülne már. Türelmetlen vére izgalomra vágy, hajtja […]

Posted by
Posted in

Miksa úr és a beltéri egység

Miksa úr és a beltéri egység   Miksa úr ugyan úgy ébredt, mint mindig. Ugyan azt a szertartást csinálta végig minden reggel, miután felébredt álmából hat óra tíz perckor. Miért éppen akkor, ez nem egészen volt tisztázott az életében, pedig általában mindennek a végére járt. Évtizedek óta hat óra tízkor ébredt, teljesen magától. Nyolcvanöt évesen […]

Posted by
Posted in

Nem vagyok feleségnek való

Nem vagyok feleségnek való   Azt hiszem, sőt meggyőződésem, hogy nem vagyok feleségnek való. Ezt már régen meg akartam mondani, de még hezitáltam, hátha mégis. De ma pontot tettem az ügy végére. Nem próbálok többé úgy csinálni, mintha. Ki kell jelentenem kerek perec, hogy én Kincses Izabella, barátaimnak csak Bella 29 éves önhibáján kívül hajadon, […]

Posted by
Posted in

Kép a századfordulón

Kép a századfordulón   A pincérek fehér ujjasban, fekete mellényben, élére vasalt nadrágban, szálfaegyenes háttal szinte hangtalanul közlekedtek az asztalok közötti folyosókon. Egyesek kezükben tányérokkal, illatozó ételkölteményekkel siettek, mások figyelmesen hallgatták a vendég óhaját, tompaszögben meghajolva, (Ezt nemrégiben tanulta az iskolában. Tompaszög. Tetszett neki a megnevezés, mert olyan furcsa volt. Tompa és szög. Az igazi […]

Posted by
Posted in

Belőled elveszett a szerelem

Belőled elveszett a szerelem   Belőled elveszett a szerelem. Talán csak egy része, vagy egészen? A kétség már régen pislákol bennem, és a napok múlnak. Lázasan kutatok emlékeimben. Lehet, hogy csak az én szerelmem tükröződött  mindig is, abban a csodás kék szemedben? Rajongásom rózsaszín ködén át láttam szeretni magam általad? A hős, aki sárkánnyal is […]

Posted by
Posted in

Levél a patakban

Levél a patakban   Öt ujjú levéllány született a gesztenyefán, vadregényes erdő szélén, kis patak partján. Tépázta szél, aszalta nap, mit bánta ő, ifjú volt, harsány, nem fogott rajta idő. Ő volt a legszebb! Nyújtózott az égre fel, egyszer eléri még! Nem sok idő kell! Onnan fentről vágyakozva nézett le a patakba. S a patak, […]