About Me

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője.

Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány.
Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár.
Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk.
Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik.
Bő egy éve írok Apor Kata néven. Azóta kiadtam egy könyvet Kutyavilág címmel, és összejött egy novelláskötetre való novellám. Egy nagyobb lélegzetű regénybe kezdtem, szabad időmben azt írom.

Posted by
Posted in

Csak egy szürke kavics

Csak egy szürke kavics   Nézem őket tágra nyílt szemmel, vádlón. Mozdulatlan állnak, rendíthetetlenül ezernyi formájukkal, színesen, bájolón, s én irigylem őket mélyen, legbelül. Hogy tündöklik az a sárga! A pirosnál nem volt szebb soha talán! Akár csak egy ifjú szerelmes lány a nászéjszakán. A türkiz színében az ég kékje tündököl, mikor a nap lenyugodni […]

Posted by
Posted in

Valami eltörött

Valami eltörött   Kérdezlek. Válaszod, mint tüzes szikra, éget. Kérdezel, s én igyekszem, hogy méltón válaszoljak. Mégis, ezer sebbel jutalmazlak téged. Lelkünk kerítésén a lyuk mélyül. Látod? Szavakkal törjük, szálkák hasította sebek égnek. Érzed? Hallgatsz. Nem értesz, s én már rég nem értelek téged. Beszélj! A csend még jobban fáj. Sikoltanék érted, de, csak állok […]

Posted by
Posted in

Mint akkor ősszel

Mint akkor ősszel   Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre, tél után mindig vágyunk egy jobbra! A tavaszok könnyű szellővel az időt elfújták, mintha soha itt sem lett volna. Mégis, egy villanásra egy mozdulat, egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra az arcra, a múlt időket visszahozza. Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt […]

Posted by
Posted in

Talpig úriember

Talpig úriember   A fülledt, késő nyári délután enyhe szellőt hozott be az üzletbe. Az eladó, az ötvenes éveinek közepén járó hölgy megkönnyebbülten állt a lépcső aljára, hogy átizzadt ruhája alá bekússzon egy kis légáramlat. A maszkot, amit kötelezően viselt az arcán, kissé megigazította, hátha kap alatta egy kis levegőt, ha már betévedt ez a […]

Posted by
Posted in

Van az úgy

Van az úgy… Adhatok valamit? Ezt a kérdést egy körülbelül két perce a pultnál álló, nem éppen fiatal párnak tette fel egy csinos hölgy a pult másik feléről.  A kérdező a harmincas éveinek felénél járhatott. Haját tétován hátrasimította, és nem akarom módján felnézett az újságból, amit éppen tanulmányozott a társnőjével elmélyülten a pénztárgép mellett. A […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos  ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]

Posted by
Posted in

Szavak nélkül

Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak. Melyek, mint üres fazékban a merőkanál, zengedezve bár, de céltalan konganak. Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt! legyél a  lágy szellő, mely hűsíti arcomat, Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat! Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet, ha bánattal telve már nem lelném helyemet! Megértő tekinteted, mint a […]

Posted by
Posted in

Álmomban

  Álmomban nyár voltam, Tűzgömbön táncoltam, Szikrát szórt két talpam, Búza ért alattam. Naphosszat arattam, Csillaggal mulattam. Szellőre ráleltem Hűsítsen, kérleltem! Álmomban nyár voltam, Csónakot ringattam. Madárral üzentem, Erdővel suttogtam. Nyár voltam álmomban, Illattól búdultan Rózsákkal labdáztam Hetedhét határban. Záporban megáztam, Zöld fűben sétáltam, Hűs patak vizével Szomjamat oltottam. Felnéztem, kit láttam? Téged egy kis […]

Posted by
Posted in

Dallam

A macskakővel borított utcát csúszós, fényes, fekete, ragyás képű óriássá változtatta az órák óta tartó havas eső. Hallotta, amint a lovak patájának ritmusa és az eső egyhangú kopogása valamiféle ütemes kantátában olvadt össze. Az utcakő, amin feküdt hálásan fogadta a zenét, mintha direkt ezért öltözött volna ünnepi ruhába, hogy tanúja legyen ennek a kakofóniának. Komoran, […]

Posted by
Posted in

Mikor nekem kutyám volt

Most már ennyi év távlatából bizton állíthatom, nem biztos, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy kutyát hozok a házhoz. Feleségem, és szeretett anyósom óva intettek, hogy ne csináljam ezt velük, mert csak a baj van vele, meg sétáltatni kell és én elfoglalt színész lévén nem érek rá ilyesmivel bajlódni, meg amúgy is csak […]