About Me

Bajzikné Panni az Irodalmi Rádió szerzője.

Minden vers természetem kivetülése, önmagam, lelkem, melyeket BAJZIKNÉ PANNI néven publikálok!

Költeményeim megírására egy-egy alkalom, élmény, történés bontja ki az írás kényszerét, melyet empatikus ráhangolódással formálok meg. Mindig rátalálok olyan élményekre, értékekre, amelyeket szeretnék megmutatni, megosztani. Hiszem, hogy érzékenyen reagálok úgy a természeti, mint az emberi változásokra. Fotómasinaként megragadva a pillanatot elmémben rögződnek és találnak ritmust, rímeket a gondolatok és formálódnak versekké.

Elégedettséggel tölt el, ha mások számára is érthetőek, egyértelműek alkotásaim. Szeretném, ha elfogadó örömet adnának verseim.

Feltétlen meg kell említenem, hogy több kötetem illusztrátora Anna nevű leányom, akinek munkái emelik szóláncaim külcsínét, belbecsét! 

Verses köteteim:

  • Gyöngyeimet gurítom felétek
  • Gyöngyeimből koszorút kötöttem
  • Gyöngyeimből szemezgess
  • Gyöngyeimből válogattam,
  • A nap varázsa
  • Balaton, betelni vele nem tudok
  • A Balaton dicséret
  • Gyökereim
  • Igazgyöngyeim
  • A tollat kezembe vettem


Először 2012 januárjában osztottam meg közönséggel verselő-vénám zsengéit, amit a Gyöngyeimet gurítom felétek” című könyvecskémben is olvashatott a „nagyérdemű”. Az akkori szerkesztés tematikáját azóta sem változtattam, legyen szó kötetekről, bemutatókról, mely utóbbiakat 2013 májusában „Gyöngyeimből koszorút kötöttem”, 2015-ben „Gyöngyeimből szemezgess!”, 2017-ben „Egy szívdobbanás”, 2019-ben pedig "A tollat kezembe vettem" címmel tarthattam a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban.

Szerencsém volt megjelenni egy-egy alkalomra a Zalai Hírlap és a keszthelyi Szuperinfó lapjain.

Híve vagyok „idegen” közegben való megmérettetésnek is, ezért kisebb-nagyobb időközönként küldök különböző témakör szerinti pályázatokra verseket. Jelen pillanatban 20 antológiában való megjelenésemnek örülhetek.

Posted by
Posted in

Fakó homály

Nyúlos, szürke dagály, fakó homály az irigység. Tehetetlen tűröm férges örvényét. Rám tapad, reszkető bőrömig hat. Didergető ez a mogorva, gonosz indulat, bár felszíne mást mutat. Orvul lecsap. Zsigerig nyúlik érdes tapintása. Alattomban súrlódik vaskos csikorgással hozzám. Búza vagyok ocsú között. A sors oda kötött színes szalagon.

Posted by
Posted in

Hűvös varázs

Madarak dalának pitymallat nyitánya indította a reggelt. Hűvös varázs, párafátyol lengett és lassan oszlott az újjáéledő nap melegétől! Az erdő fái alá pászmában vetült a ragyogás, sávra osztva a zöld rengetegét. A fák baldachinján átütött a  fény, árnyjátéka foltot rajzolt a harsanó fű erezetén.  

Posted by
Posted in

Hattyúk

Csendes töprengésben ülök a part közelében. Figyelem a vizet, mely szelíd hullámzással ring, dajkálva hattyúk csapatát. Néma, méltóságteljes mind. Szárnyuk, akár szembefordított, íves tenyér, kecsesen feltartva. Hófehér kosárkát formál testük. Hangtalan lágysággal úsznak a nádas felé. Fiókát vezet az utolsó, szám szerint hetet. Nem veszít szem elől egyet sem!

Posted by
Posted in

A Balaton vidám

Habosan csobban a tó, felszínén fénykarika, türkize  ragyogó. A szél lobogó sörényű vad ló. Csikóként, nyerítve rohan a nyílt vízre, fel-le bukik, mosdik a friss légben, vakító kékségben. A Balaton vidám, virágkoszorúval ékítik a Víz Napján. Hátára kap vitorlát, ladikot, derék csónakost. Ünnepli a tavaszt, az új holnapot!  

Posted by
Posted in

Az idő peckesen lépeget

Az idő peckesen lépeget   Az idő peckesen lépeget, tarsolyában ajándékot, jó időt hoz. A hófoltos föld friss szagokat lehel, és könnyű fuvallat lebben fától-fáig, finoman megérintve az alvó ágakat. Zilált sövény közt színes tollgombócok hancúroznak, lármás hangon fecsegnek egymással. Vidám rajcsúruk ficánkoló öröme részegítő boldogság. Élelmet remélve, suhogó szárnyalással, sirálycsapat érkezik a tó vízére. […]

Posted by
Posted in

Dalra fakadni

A világban szeretnék nyomot hagyni. Nem a kivagyi magamutogatás  ami inspirál, csak szívem ritmusát akarom költeménnyé gyúrni, dalra fakadni és ez a dal táncoljon, ha kell sírjon, nevessen, tévelyegjen vagy  találjon új utat, mi fürkész a szép és jó után. Ha lehet, elhagyni a rosszat, a raplis  hisztériát, az ostoba gőgöt, az iszap hideg lelket, […]

Posted by
Posted in

aprócska tetőnk alatt

Különösebb indok nélkül, csak úgy…, szeretek körbenézni egy-egy nagytakarítás után aprócska tetőnk alatt. Persze, nem egy nagy durranás, de minden polc, sarok és virág azt jelzi, gondos kezek ápolják, tartják a rendet, ismerik a regulát. Itt olyan család él, aki élvezheti a másik mosolyát, de tűri, ha netán mindkét lába bal a másiknak, s kedélye […]

Posted by
Posted in

Kinek kutyája van

Én nem mondhatom, a kutya se vár rám, mert hűséges négylábú állatkám ezt megteszi. Csodával határos az az ösztön, mellyel gazdáját meglepi, jövök rögtön! Pedig messze még a kapu, hogy átlépjem, a kulcsot a zárba illesszem. Sugallat, intuíció, mit kis teste megérez és jelzi, gazdaasszonya haza érkezik. Minden porcikája beleremeg, mert nem hiába várta jöttömet. […]

Posted by
Posted in

Fergeteg havának küszöbén

Fergeteg havának küszöbén állunk, és az öreg platán még nem dobta le rezes leveleit. Szokatlan viselkedés, ismerve a természet rendjét. Télhez illene a hideg, vacogtató, jég és fehér világ. Ropogó. Felborult a fegyelem, tradíció? A téllel nem jár már hó?! A felhők sötétek, támadásra készek, a ritkás ligetre paplanként terülnek. Súlyos terhükkel ráülnek a fák […]

Posted by
Posted in

Egyedül senki ne legyen

Természetem spontán. Ha szeretek, azt nem rejtem véka alá. Manapság, szimpátiám kimutatására, nem kevés az akadály, mert tilos a karolás, ölelés és nyakba-borulás. Két méter az ajánlott távolság ismerős, barát, mindenféle entitás között. Megszokni nem óhajtom, távol áll tőlem, de alkalmazkodom. Bánatosan konstatálom, muszáj, a galád koronás acsarkodásának okán. Fanyar várakozással készülök a szeretet ünnepre. […]