Kegyelmi állapot Ma pilleszárnyon érkezett a béke, a kerti padra szállt le billegőn, körötte zsongva jött ezer reménye, szívekbe költözött be délidőn. Már langy meleg terült a lusta tájra, szuszogva megpihent az ágakon, csupán a hűvös éjszakára várva, amely majd mindent bűvkörébe von. Csodálatos madár e déli béke, talán marad, s nem illan el soha, […]

Mohácsnál Elült a harc a végeken, ezernyi harcosunk pihen, nem ám a sátra rejtekén, csupán a harcmező füvén, nem alszik és nem álmodik, a vére festi földjeit, töröknek kardja vágta át hazáját féltő mellkasát. De sok vitéznek vége lett, legyűrte őket napkelet, levágva fekszenek, hazát nem védenek biz ők tovább, kinyílt az ellen útja már, […]

Nász Majd veled égem a lét ütemén lobogó tüzek ízét, kék szemed oldja az álmaimat, beleszőve reményünk, láz kalapál idebenn az agyam közepében a csókért, ellopom én, csiszolom vele újra meg újra a fényünk. Hogyha ruhád leveted, belebolydul az éj, pirul is már, vágyaimon remegő kezem égeti bőröd, alig mer érni hajadhoz, alél, lehanyatlik erőtlen […]

Messiásra várva Elültek rég a harcaink, csitultak, maroknyi népünk tán meg is marad, de már a hegyről új szelek tolulnak, arcodba fújnak új szabályokat. Pedig ha volna pár maréknyi béke, talán haladnánk még előre is, de hát megosztottságunk puszta léte a változások kőfalán vonyít. Ezért muszáj ellenfelet találnod, ha még akár a jó apád is […]

A reményhozóhoz Mint lepkeszárny a harmaton, elázott szép reményem, kiömlött rá a bánatom és elfogyott szerényen. Emelt körém magas falat, csalódások kövéből, de ajtó rajta nem maradt, mi nyitva lenne végül. Hihettem volna még ugyan, hogy másnap újra eljön, de nem jut át, kőfalam lent tartja őt a lejtőn. Így hát maradt reménytelen a lelkem […]

Egy fűz elé Mikor már nem bírod tovább a terhet, a vállaid ropognak, tengerész, s a súly alatt remeg meg újra térded, csak állj elé a rúdnak, légy merész. Feszítsd vitorlád vakmerőn szeleknek, erősen fogd a kormányt, tarts irányt, és hidd is el, hogy fent az isteneknek igencsak tetszik küzdelmes csatád. Ha másért nem, hát […]

Füstölögve Egy nyári dalban mondom el ma újra, szerelmed akkor engem megfogott, de már a délutáni randevúnkra te nem jöttél, hiába vártam ott. Pedig románcunkat kiteljesedve megannyi rózsabimbó várta csak, hiába szálltam volna fellegekbe, a szárnycsapásod sajnos elmaradt. Azóta füstölögve gondolok rád, a nagy noteszben kisbetűs neved, s ha csuklásodból egyszer majd ocsúdnál, tudd meg, […]

Hajnalodóban A város alszik és a csönd kies világokat köszönt, s a csillagok ragyognak, a lét szemernyit fodrozó, kicsit talán becsapható, de ránk borul, takargat. Amott az álom illan épp, alig felejthető a kép, amint oson sietve, kimosta már a szennyesét, s teríti rá a köntösét az éji fellegekre. Felette felhasadt az ég, a résen […]

Zátonyba zárva A hűs habok között a sziklazátony kopott csak egyre, míg egy hajnalon, letört egy több tonnás darab belőle, hajók útját elállva szárazon. Elzárta kedves öblöm ím, azóta kicsiny hajómmal újra rab vagyok, nem indulok világokat hajózva meglátogatni, s már nem is fogok. Hát itt ragadtam én e sziklaparton, de hallik még a sellők […]

Gerbera A gerberánk egy őszirózsaféle, virága nyílik százezernyi színben, gyönyörködöm biz én naponta benne, vidáman, kerti kispadomra ülve. De régen volt, mikor csokorba szedve, siettem én a randevúnkra hozzád, átadtam ott neked sután, epedve, mutatva véle nagy szerelmem sodrát. Akkor már láttam én, hogy nyert ügyem van, szemednek csillogása azt ragyogta, és hirtelen felkaptalak, s […]