About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Hírhozó

Hírhozó A hajnal épp a Holdat ostromolja, még éjsötét az égi paplan ím, de már a tünde csillagok hunyorgnak, s az ég alól a holnap feltekint. Még ott pereg megannyi földi szemben, azonban lassan véget ér a film, utolsó snittjein mereng az elme, hogy éji álma mennyi bűnt kibír. Titokzatos derengés árad egyre, kelet felől […]

Posted by
Posted in

Jár a korsó

Jár a korsó A Napba nézni nem tudok, csupán a két szemedbe, azóta minden mondatom felfűzöm én nevedre. Amellyel égve ajkamon feküdnék én és kelnék, s ha lenne rá még alkalom, szaladnék, mint a zergék. Rohannék hozzád boldogan, ha engem újra hívnál, mint egykor régen oly sokat, találkoznánk a kútnál. Korsódat én meríteném, cipelném, hátha […]

Posted by
Posted in

Szellem

Szellem De túl a könyveken, s ezer határon, az ész aligha tompul el türelmen, kutatja már a megkövült világom, hová is lett a régi, tiszta szellem. Mivé is változott az tűz azóta, megismerésnek lángja merre éget, talán a korcs agyunk a gátja annak, hogy fel se lázadunk, mi már evégett. Mitől van az, hogy bambamód […]

Posted by
Posted in

Az ajtóm nyitva

Az ajtóm nyitva A felhőket terelni kell, mert össze-vissza mennek, miként a szíved is közel terelni kell szívemhez. Kezed többé nem engedem, szorítlak én magamhoz, utánad halnék kedvesem, hát kérlek, el ne kárhozz. Szemedben ott a végtelen, tudom, hogy messze járnál, elengedem hát hűs kezed, az éji holdsugárnál. Hajadba rózsát tűzök én, szerintem elveszíted, indulj […]

Posted by
Posted in

A szarvas halála

A szarvas halála A hóra hull a vére már, s a szíve, mint fáradt madár, egy végső útra rebben, tekintetén a félhomály, miként a bús, kegyes halál, fátylát teríti csendben. Körötte szép vadászkutyák csaholnak róla balladát, agancsa földre hullott, ünője innen messze jár, riadtan bár, de még kivár, aztán becsapva kullog. Vadászat vége, szól a […]

Posted by
Posted in

Engedjetek ki!

Engedjetek ki! A rút haláltól jaj, de félek, mikor kajánul és titokban tüdőmbe mászik és feléget, miközben testem meg se moccan. Csak fekszem itt a kórteremben, csövekkel számban, elhagyottan, de kint parányi ága reccsen az új tavasznak, lángja lobban. Engedjetek ki, hadd rohanjak a vároromra szélbe szállni, jöhetne ellen ott a falnak, nem jutna át […]

Posted by
Posted in

Nincs vevő

Nincs vevő Barátaim, a vádbeszédnek vége, azóta köztünk néma csend honol, hiába várunk még védőbeszédre, mert elmaradt az, késik valahol. Megtudtuk azt, hogy balga módra éltünk, mi felzabáltuk már a holnapunk, dőzsöltünk, ámde módfelett, s veszettül elhittük azt, hogy mindez jól van úgy. Vigyorral szánkon bőszen égre néztünk, mutattuk egyre, hogy nagyok vagyunk, és most […]

Posted by
Posted in

Mióta eltemettelek…

Mióta eltemettelek… Mióta eltemettelek, nincs báj a mozdulatban, azóta hangom is remeg és félig öntudatlan, kifosztott álmomon nevet az ördög és az angyal, kicserzik ráncos bőrömet és játszanak agyammal. Mióta eltemettelek, harag feszül szívemben, ki volt, ki rólad dönthetett az értelmetlen űrben, hiszen levett egy csillagot, mi még utat mutatva szemünk előtt ragyoghatott a kétes […]

Posted by
Posted in

Butulni volna jó

Butulni volna jó Mikor már ész helyett erő az úr, mikor már torkodon hurok szorul, butulni volna jó, de nem lehet, mert rég magasra lát tekinteted. Hiszen te nem sütötted még le azt, megalkuvón te nem vágtál grimaszt, csupán a tiszta szó, mi létezett, a tiszta szó csupán, s a tiszta tett. Mikor konok, bolond […]

Posted by
Posted in

B terv

B terv Az út porából egy kavics a messzeségbe koppan, cipőm alatt a többi is csikordul rá unottan, nehéz kabátom foltjain a varrás kezd szakadni, zsebem lyukas, s az álmaim között a lét falatnyi. Bolyongok én a végtelen ködével átfonódva, úgy, mint kinek nem is lehet e földön semmi dolga, csupán kóborlok céltalan a roncs […]