Adriámhoz De régen jártam partodon, talán nem is láthatlak egyhamar viszont, hiányzol, vérem oldja érfalán a kéked és hullámod hallgatom. Vajon hajóid átszelik ma is a hátadon bolyongva habjaid, vagy álmaim csupán bohó, hamis emléket űznek, szegve szárnyaik? Úgy mennék én ölelni újra még, beszívni ismerősen illatod, fürödni benned július hevén, érezni végre hűsítő habod. […]

Vers a Napról Világomat komor vihar legyűrte, könyörtelen felhők mögött a Nap alig derengett, szánakozva tűrte, a földre ömlő égi kín alatt a fáknak szélbe hajló sajdulását, a tengereknek zord hullámait, az embereknek félve jajdulását, a vészharangok kondulásait. Aztán a Nap tüzes vörösre váltott, elfújta vad vihar gonosz nyomát, a fákra éltető sugárt bocsátott, lecsendesítve […]

Egy szupernovánál A holdsugár a tó vizében ázik, egy-egy hullámon néha megremeg, szerelmünk már azóta messze látszik, de szívem rajta néha elmereng. Hisz úgy akartuk egymást mindhalálig, hogy majd kicsordult ott a vér, ahogy csókoltuk egymást fúlva ájulásig, ahogy csak két bolond csókolhatott. A lelkeink fonódtak össze akkor, utaztunk át a néma kozmoszon, ölelkezéseinkben vágy, […]

Irodalom Csodás varázs, behúz, elás, kihajt megint, pofon legyint. Elér, koboz, tovább motoz, felold, kiolt, de még beolt. Ha megfogod veled zokog, ha engeded veled nevet. Az olvasó bejárható utat keres, mi lesz veled? Hisz nincsen út, amerre fut te arra mész bolyongsz, remélsz. Beléd harap, ne védd magad, te csak merengj a könyveden!

Télutó Hideg telünk csak áthatolt e megveszett világon, kemény, hegyes dárdája volt, hisz azt akarta, fájjon. És volt, ki bár magányosan dacolt a szürkeséggel, felfogni már szabályosan nem tudta ép eszével. Miközben még a sárga kór csak egyre szedte vámját, csupasz kezével hó alól kaparta tűzifáját. Fagyott rögön csorbult acél, megannyi gödröt ástak, de úgy […]

A csillagod Ha már miértek sincsenek, a válasz ott felesleges, a kérdésedre nem felel, karámjaid közé terel, elzárja majd a vízcsapod, jövőd te már nem láthatod, miközben arra rálegyint, megfed, pofon vág, rendre int, kitépi gyenge szárnyadat, s a pulzusod körül matat, és megtanítja azt neked miként is éld az életet, miért rajongj és mit […]

A kifosztott dala Rejtetted kincsed Hold mögé, a csillagok ragyogták, folyóba dugtad, nád közé, halacskák visszahozták, elástad bár a föld alá, giliszták megtalálták, a titkodat nem is soká madárrajok csipogták. Maradt csupán a félelem hogy majd a martalócok kutatni fognak lelkeden, mint láthatatlan klónok, s mikor megfejtik rejteked, kilopják azt a kincset amit csak elméd […]

A törtetőhöz Szurokba forgatod magad, aztán feküdsz a tollba, utánozol bohócokat, vigyort csikarsz arcodra, szánalmas kis produkciód, nem érdekel ma senkit, neved, s utolsó stációd sokan hamar felejtik. Hiába tetteted magad, s akarsz egekbe törni, eszed jelenti gátadat, a jellemed fikarcnyi, s e törtetésben ott ragadsz, alulmaradsz barátom, habár az ár tovább dagad, te nem […]

A szfinx szomorú Szomorkodik magában ott a szfinx, a szél csak ostromolja, arca nincs, csupán csak pár vonása látható, nem félti őt ma már a fáraó. Évezredek poroltak el lazán, tevék jutottak át a tű fokán, ám ő csak mozdulatlanul feküdt, homokvihar kikezdte mindenütt. De látod, hogy sosem panaszkodik, miközben arca egyre változik, tovább kopik […]

Rémálom Ma végül úgy aludtam el, hogy hunyt szememre álmot konok lidércem hozta el, megfojtott, meggyalázott, tekintetével átölelt, gazul pokolra küldött, dobált akár az áradat, sodorna el farönköt. Kivájta mind a két szemem, vakon lökött a hóra, betömte sárral két fülem, hogy mégse halljak róla, agyam kivágta kéjesen, hogy gondolat se érje, feledjem el keresztneved, […]