About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Utolsó lobbanás

Utolsó lobbanás Ha még maradna annyi őserő, mi egybe tartsa ezt a földet itt, és nem szakítaná a törtető sereg ma szerteszét darabjait, úgy érdemes lehetne még talán az ember névre mind, ki itt lakik, s az is lehet, hogy majd a kézfogás közöttünk megszokássá változik. De kapzsiságunk olthatatlanul kivájja vérző földünk belsejét, s koszoljuk […]

Posted by
Posted in

A szóra várva

A szóra várva Tudod, csupán egy szóra vártam, amelyből azt a mondatot pakoltam és halálra váltan olvastam volna össze ott. Hisz én az értelmet kerestem, amelyben nincsen félelem, s amelynek végén ismerősen borul reám a végtelen. Tudod, csupán egy szót akartam, amely beillett volna még a már magasló téglafalba, akár talán többféleképp. Tudod csupán egy […]

Posted by
Posted in

Sors dal

Sors dal Ha még akad, ki rád nevet, addig ne bántsd a sorsod, ne légy vele olyan kemény, lehet, hogy ő se boldog, amíg nem vájja lelkedet, a sasmadárnak csőre, addig szorítsd csak öklödet és messze fuss előle. Amíg fejed fölött fedél van és meleg levest kapsz, remélj és úgy keress vigaszt, hogy másokat ne […]

Posted by
Posted in

Mi dolgom…

Mi dolgom… Mi dolgom még e vad-szelíd világon, mely csak andalít, utána meg pofon vág, mi kényszerít ma még ide, hisz lelkem tiszta és üde, de már a sírom ássák? A léten túl a távolok úgy hívogatnak, s már zokog ki engemet szeretne, elindulok nagy útra én, s bolyongok majd e földtekén tekinteted keresve. Nem […]

Posted by
Posted in

Örök menyasszony

Örök menyasszony Fehér ruhája már oda, szerelme sincs, nem is csoda, a fodra megkopott ím, kisírt szemére szorgosan, tűnő idő magányosan csak ráncot ültetett ki. Menyasszony volt ő egykoron, készült is sok barát, rokon a boldog esküvőre, de vőlegénye már haza nem ért, a háború zaja sodorta félre holtan. Azóta félve öltözik, sötét ruhája fodrait […]

Posted by
Posted in

A falka szelleme

A falka szelleme Milyen világ ez, mondd nekem komám, amelynek nem látok ki ablakán, ahonnan nem vezet már út tova, az is lehet, hogy nincsen ajtaja? Amerre nézek fáradt emberek, eltévelyedtek és hitetlenek, nagyotmondók, gyávák, fontoskodók, lyukas zsebükből mindenük kilóg. Alig maradtak régi harcosak, egy nemzedék ma már kettészakadt, fogyasztók lettek és mi elfogyók, a […]

Posted by
Posted in

A halász dala

A halász dala A vízen úszó hordalék csak gyűlik, elállja már a szűkös hídlyukat, a csónakom nem ér el jó falunkig, nem tud kerülni nejlonhalmokat. Jaj kedvesem, hogyan jutok tehozzád, nem férek át a kis fahíd alatt, mi lesz velünk, ha több ezer félnótás, folyónkba dobja mind a zsákokat. Azontúl önt belé akár ciánt is, […]

Posted by
Posted in

Ma még igen

Ma még igen Ma még a sóhajom feléd repülve kapaszkodik meg kőszíved falán, kopogtat halkan aztán már sietne, meg sem várná, beengeded talán. Ma még az álmaim terólad szólnak, a szívem dobban egy nagyot feléd, mikor selymes hajadnak illatával, betelni nem tudok, s halok beléd. Ma még a végzetem királyleánya te vagy, s szerelmem istenasszonya, […]

Posted by
Posted in

Sodródva

Sodródva Úgy nincs kedvem nekem ma bölcset írni, okoskodásra vágyam nem maradt, szerelmesen szeretnék csak hevülni, amíg megfogható a pillanat. Ma nem szeretnék semmit elmesélni, csupán a csöndben révedeznék én, nem adnám meg magam ma holmi nyűgnek, csak álmodoznék rólad könnyedén. Ha nem motozna itt belül a bánat, letenném súlyos hátizsákomat, és énekelve ballagnék utánad, […]

Posted by
Posted in

Enyészet

Enyészet A vágy ha benned elcsitul, vajon mivé lesz úgy a tested, milyen szerelmeken vidulsz, mi tartja benned majd a lelket? Hová szaladsz te vigaszért, kitől kérsz bajra jótanácsot, ki fogja majd a lelkedért szavát emelni még imához? Ki enged téged újra be a háza ajtaján sietve, ki fogja majd a szívedet magának kérni már […]