About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Egy égő hajnalon

Egy égő hajnalon Nem érdemeltelek, tudom egy tőled égő hajnalon elveszítelek majd, de addig még velem leszel, ölellek és úgy alszom el, hogy dúdolsz nekem dalt, egy régi-régi éneket, mit jó anyád dalolt neked, mikor csöppnyi voltál és én álmomba álmodom azon az égő hajnalon, hogy velem maradtál. Szemedben messzi tengerek vonzó fényei kéklenek, elengedlek […]

Posted by
Posted in

Kérges dal

Kérges dal Fakó kabátomon megült magányom porát lemosta hűs eső ma reggel, dacoltam én a túl komoly világom felével és dacoltam ős hideggel. Nem éltem úgy, nem éltem én csak épphogy szabályokat követve-szegve, félve, nem értem el csak azt, mi gyorsan elfogy, maradék létem angyaloktól kérve. Hiába vágyom én meleg szobára, nekem nem is dukál […]

Posted by
Posted in

Nem túl lágy dal

Nem túl lágy dal Porrá őröl a büszkeség és azt zsákjában hordja szét az érte küldött postás. Kutya ugatja, nem pöröl, kerítésedre könyököl, hívásodra jött hozzád. Magad adtad magadat el, nem volt neked ki megfelel, hogy vágyad csillapítsa. Válogattál, mint ostoba sorsod mostoha ostora, csapkodtál össze-vissza. És volt aki már sírva kért, hogy hagyd abba […]

Posted by
Posted in

Egyszerű vers

Egyszerű vers Ez estén tornácomra ültem megannyi emléktől hevülten, merengve gyújtottam pipámra, révedtem vissza régi nyárra. Mikor még ifjú legény voltam egyszer a Holdnak udvaroltam, közben oly gondolatom támadt, hogy még maga is belesápadt. Egyszer a Napnak csaptam szelet, mitől meg ő olyan vörös lett, hogy az ég alját festette be a zavarában bíborszínre. Aztán […]

Posted by
Posted in

Ritkuló jelek

Ritkuló jelek Hangom valótlanul remeg, a kottája is kancsal, falsul szövi a rímeket szívem köré a hajnal. Belőled letört egy darab, a zsebkendőmben őrzöm, konok hűtlenségem miatt ennyim maradt e földön. Mint mentett kincsemmel futok vad tűz elől, tudatlan szörnyeimmel megharcolok a lelkedért, miattam. Reménykedésem széttöri köveknek koppanása, vérző fejemet kötözi lényednek földi mása. De […]

Posted by
Posted in

Elforduló

Elforduló Magam vagyok e féltekén, bordámból a másik felén te vagy már mindörökre. Ádáz harcunkba képzelem, hogy egyszer itt leszel velem, végleg hozzám kötözve. Együtt száguldunk űrön át, nagy tükreinknek foncsorát kaparjuk rendületlen. Átlátunk rajta és hamis világunk titkaira is rádöbbenünk mi ketten. Oldozzuk egymás bűneit, mint akiket rossz útra vitt maréknyi büszkesége. Öledben végre […]

Posted by
Posted in

Fagyöngy

Fagyöngy Örök szerelmünk megmarad hisz visszaadtad csókomat fagyöngy alatt emlékszel? Lelked lelkemben olvadoz, véred már engem felfokoz szívből szeretni téged. Oly egyszerűen mondom el, hogy ennél egyszerűbb se kell, mit érzek én miattad. Nálam nincs boldogabb legény, fagyöngyünk most is őrzöm én, mert csókom visszaadtad.