About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

A dombokon

A dombokon (Almádi Rózával közösen) A szó a szádon még üres fogadkozásokat keres, de már amott a dombokon kopott kabát az irgalom. Ott már a tél goromba úr, nincs pengető és rajta húr sem úgy feszül, mi mondaná, hogy újra még, hogy van hová. A hóra véred elcsorog, tekinteted csak ácsorog, reményed fáradt, tétova, úgy […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Napfogyatkozás (Anyegin-strófa) A napfogyatkozásra vártam, s a szívem oly vadul dobolt, kormolt üveg mögött a nyárban kutattam, merre jár a Hold. A napsütötte kertben ültem e nagy titoktól áthevülten, nem láttam én ilyet sosem, vajon, ha látom, elhiszem? És akkor hirtelen sötét lett, amint a Hold Napot takart, engem csodája felkavart e furcsa, ritka égi […]

Posted by
Posted in

Ma úgy aludtam el…

Ma úgy aludtam el… Ma úgy aludtam el, hogy álmom hasonlított a régi dalra, amelyben benne volt a kettőnk fájdalmasan rövidke sorsa. De látod, visszajött a kotta, alig kopott az ócska szólam, ott folytattam, hol abbahagytam, álmomban is tovább daloltam. És még az illatod se tűnt el, hajad selymén az esti fények ismét csak úgy […]

Posted by
Posted in

Ifjúkori kedvesemhez

Ifjúkori kedvesemhez Mert én akartam lenni kosztosod, hozzád botorkáltam, mint rendesen felöltözött diák ahogy szokott, még kócosan, de mindig éhesen. Olyankor én belőled törtem ott, a vér kicsordult számnak szegletén, egyszer sem kértem bűnbocsánatot, csak faltam egyre mind, mi fért belém. Etettél reggel és ebédre is oly gyakran hívtál mégis engemet, és én megittam lényed […]

Posted by
Posted in

A fénynek árnya

A fénynek árnya A fény az árnyékát kereste, újra benézett minden háznak ablakán, mióta őt a Nap leküldte, tágra nyíló szemével azt kutatta tán, ma hátha mégis rajtakapja végül, de sajna közte és az árnya közt a már-már biztos pillanatban ékül minduntalan talány, mi költözött. Hiába próbált ő cikázva járni, az árnyék szintén úgy haladt […]

Posted by
Posted in

A csavargó dala

A csavargó dala A vágy szívemben elcsitult, de még a testem ráborult egy rég igéző testre, miközben szám is oly vadul, olyan kimondhatatlanul az égő szád kereste. Tudom, hogy lassan vége már, szerelmünknek nincs több határ, mit át lehetne lépni, engem világod körbezár, de íme, új nap fénye vár és nem tudok maradni. Csavargónak születtem […]

Posted by
Posted in

Ismeretlen szerző

Ismeretlen szerző Lehet, hogy a világ sora már végig meg van írva, te vagy csupán szorgalmasan a leghűbb olvasója. Kíváncsian lapozgatod a napjait a könyvnek, amelyek engedelmesen, lazán tovább pörögnek. Előre mennél vakmerőn, de lám, nincs semmi rajta, pedig csak eltitkolja még a láthatatlan tinta. És visszanézni sem tudod, a rég elmúlt napoknak sorai és […]

Posted by
Posted in

Válás után

Válás után Ha majd a híremet viszed, s meséled átkozódva, hogy én csupán csak ellened készültem háborúra, ütöttelek meg vertelek, és még enned sem adtam, gyötörtem tiszta lelkedet a bűnben és mocsokban. Viszont meséld még azt is el, hogy én a börtönödben megannyi kínt viseltem el, s a véremben fürödtem, szíjad nyomán a hátamon ma […]

Posted by
Posted in

Farsangi éjjelen

Farsangi éjjelen Kereng a karnevál, javában áll a bál, forognak ím a párok. Köröttem táncosok, én arra gondolok, hogy nem hiába várok. Elém lépsz könnyeden, ölelsz szerelmesen, szívedre én vigyázok. Hullámzik a tömeg, de én immár veled kapaszkodok csak egyre. Szemedből csillogás, érzéki villanás néz vissza a szemembe. Ölellek boldogan, az éjfél messze van, vigadjunk […]

Posted by
Posted in

Virágvers

Virágvers Neved, ha hallom, rezdülök akár egy ócska húr, akár egy éhes újszülött, a szám emlőre nyúl, amint a részeg töltené az utolsó körét, én is szerelmem önteném remegve úgy eléd. Ha már azóta nélküled konok magány az úr, a szívemen ejt nagy sebet és folyton újra szúr, maradjon annyi oltalom e fázós hajnalon, elkékülő […]