About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlapom: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

Szerzői jogok: 
Utánközlés joga: A műveim utánközléséhez az engedélyem szükséges.
Átdolgozás joga: A műveim átdolgozásához (úgy mint megzenésítés, paródia készítés, átköltés stb.) az engedélyem szükséges.

Posted by
Posted in

Sötét vizek

Sötét vizek A lelkem már pokolra néz, a testem is fogatlan, mint egy ügyetlen tengerész zord zátonyra futottam. Vérednek kékje festi be a szám szélét, kesernyés, leégett házam belseje vad kárhozattal pernyés. Ma még talán egy harcra jó vagyok, de büszkeségem kormányozhatatlan hajó, tetézi minden vétkem. Hozzám már rég nem volt közöd, de azt azért […]

Posted by
Posted in

Hajnal

Hajnal A hajnal újra éjre jő, de szép is ahogy terül melengve már a tájon, amott a tó vizén elillan úgyis, hogy álmomon parányi rést találjon. A fenyvesekkel átkarolva fut szét, belengi lelkem ébredő világát, fülembe súgja libbenő reményét, az új nap izgató, bolond varázsát. De még a hangok ím a Napra várnak, amíg a […]

Posted by
Posted in

Az a tűz

Az a tűz Zsarátnokán ifjú tüzünk kihamvad, mivé csitult a régi szenvedélyünk, feledtük esküjét az éjszakáknak melyekben égve tündökölt szerelmünk? Maró hiányod megfeszíti elmém, a homlokomra ráncokat vetítve, úgy mondanám, de úgy… elénekelném közös dalunk a Holdnak integetve. De jő a szél, ha jő az óra, újra tüzünket szítja és lángolunk belül, öleljük egymást mégis […]

Posted by
Posted in

Örvény

Örvény Bolond világ felé halad megannyi torzult elme, de nincs velük (nem is lehet) már istennek kegyelme. Orozva földi kincseket az ég felé mutatnak, vigyorgó szájjal, kéjesen, vad részegen mulatnak. Ölik egymást erő okán, nincs eleje se vége, tivornyáikban ott tocsog gőgjüknek büszkesége. Erdőket vágnak cinkosan, folyókba öntnek mérget, ha féltőn emeled szavad, úgy eltipornak […]

Posted by
Posted in

Egy égő hajnalon

Egy égő hajnalon Nem érdemeltelek, tudom egy tőled égő hajnalon elveszítelek majd, de addig még velem leszel, ölellek és úgy alszom el, hogy dúdolsz nekem dalt, egy régi-régi éneket, mit jó anyád dalolt neked, mikor csöppnyi voltál és én álmomba álmodom azon az égő hajnalon, hogy velem maradtál. Szemedben messzi tengerek vonzó fényei kéklenek, elengedlek […]

Posted by
Posted in

Kérges dal

Kérges dal Fakó kabátomon megült magányom porát lemosta hűs eső ma reggel, dacoltam én a túl komoly világom felével és dacoltam ős hideggel. Nem éltem úgy, nem éltem én csak épphogy szabályokat követve-szegve, félve, nem értem el csak azt, mi gyorsan elfogy, maradék létem angyaloktól kérve. Hiába vágyom én meleg szobára, nekem nem is dukál […]

Posted by
Posted in

Nem túl lágy dal

Nem túl lágy dal Porrá őröl a büszkeség és azt zsákjában hordja szét az érte küldött postás. Kutya ugatja, nem pöröl, kerítésedre könyököl, hívásodra jött hozzád. Magad adtad magadat el, nem volt neked ki megfelel, hogy vágyad csillapítsa. Válogattál, mint ostoba sorsod mostoha ostora, csapkodtál össze-vissza. És volt aki már sírva kért, hogy hagyd abba […]

Posted by
Posted in

Egyszerű vers

Egyszerű vers Ez estén tornácomra ültem megannyi emléktől hevülten, merengve gyújtottam pipámra, révedtem vissza régi nyárra. Mikor még ifjú legény voltam egyszer a Holdnak udvaroltam, közben oly gondolatom támadt, hogy még maga is belesápadt. Egyszer a Napnak csaptam szelet, mitől meg ő olyan vörös lett, hogy az ég alját festette be a zavarában bíborszínre. Aztán […]

Posted by
Posted in

Ritkuló jelek

Ritkuló jelek Hangom valótlanul remeg, a kottája is kancsal, falsul szövi a rímeket szívem köré a hajnal. Belőled letört egy darab, a zsebkendőmben őrzöm, konok hűtlenségem miatt ennyim maradt e földön. Mint mentett kincsemmel futok vad tűz elől, tudatlan szörnyeimmel megharcolok a lelkedért, miattam. Reménykedésem széttöri köveknek koppanása, vérző fejemet kötözi lényednek földi mása. De […]

Posted by
Posted in

Elforduló

Elforduló Magam vagyok e féltekén, bordámból a másik felén te vagy már mindörökre. Ádáz harcunkba képzelem, hogy egyszer itt leszel velem, végleg hozzám kötözve. Együtt száguldunk űrön át, nagy tükreinknek foncsorát kaparjuk rendületlen. Átlátunk rajta és hamis világunk titkaira is rádöbbenünk mi ketten. Oldozzuk egymás bűneit, mint akiket rossz útra vitt maréknyi büszkesége. Öledben végre […]