About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Az út szélén

Az út szélén Kihűlt a tested, álmodik, a fényt akarja újra, belül szeretne még kicsit a kölcsönéből vissza, de már a vágy sem élteti, csak imbolyog előre, amíg végül rá nem talál, egy még szerethetőre. Agyadban már a gondolat csak szaggatottan sejlik, kihullott összes szemfogad, és mindened jelentik, arcodra írva kínokat mohó pribék kutatja, kiválogatja […]

Posted by
Posted in

Apokalipszis

Apokalipszis Haláltusáját vívja most az élet, sötét energia került felül, galaktikákat szétfeszít hevével, világok elhasadnak ím ebül. Megszűnik majd a fény a csillagokban, a mindenség koromsötétben ül, elindul már a Hold is vontatottan, és nem kering tovább a Föld körül. Vajon mi lesz a széthasadt világgal, mi sorsra juthat így az értelem, lesz még talán […]

Posted by
Posted in

A hazatérő harcos dala

A hazatérő harcos dala Letűnt világok romjain kereng a képzelet türelmesen tova, keresve őseit, s enyészetét találja már, hiszen csak mostoha. Megannyi sorscsapás között motoz, keres, kutat, neszekre is figyel, de már csalódva rálegyint csupán a romfalak között bolyongva el. Arcán a századok poros nyoma, amelyre néha könnye ráfolyik, szemétől fáradtan takarja el a burjánzó […]

Posted by
Posted in

Búfelejtő

Búfelejtő Fehér ruhája átdereng a tél hideg ködén, talán csak az maradt nekem, hogy elfelejtsem én, ne gondoljak ma vissza rá, akár a szélvihar sodorjam emlékét tova, mely mindent felkavar. Menyasszonyom volt délelőtt, de már ma délután, előlem elfutott, s szívem magával vitte, lám azóta más utat keres, feledni nem tudom, borospincémben űzöm el tengernyi […]

Posted by
Posted in

Behódolás után

Behódolás után Tudod te jól, hogy vannak rossz napok, mikor magányod szörnyű perbe fog, alatta újra fáj a béna szív, goromba lelked lomha, s invazív. Mikor tucatnyi bűnödet mosod, hazudsz magadnak, nincs is indokod továbbiakban mentegetni már a múltba rejtett számtalan hibád. Szavak lapulnak bár az ajkadon, kimondhatók, kimondhatatlanok, de jobb, ha hallgatsz és osonsz […]

Posted by
Posted in

A rőzsetolvaj dala

A rőzsetolvaj dala A tél a tájra ült ma reggel újra, és még alig múlt lám az éjszaka, de már mohón a kéményedbe bújva kemény fagyot hoz, úgy oson tova. Kicsit még harcol egy konok parázzsal, aztán az is hamvad kezétől ím, raknál a tűzre, ám a földesúrral te összevesztél, fád már nincs megint. Igaz […]

Posted by
Posted in

Repülnék

Repülnék Ma még feléd száll énekem, ma szívemet hozom, le is pakolnám én eléd, ezernyi bánatom. Rajonganék a csókodért és minden mondatom neveddel számon kezdeném, ha lenne rá okom. De eltaszítottad kezem mi téged átölelt, virágot szedtem, mérgesen dobtad te azt is el. Hiába volt a küzdelem, a szíved nem felelt könyörgésemre, azt hiszem nekem […]

Posted by
Posted in

Kórrajz

Kórrajz A hangom már nem ér el messze, nem úgy zeng, mint ahogy szeretném, tüdőbajom megint nyomorgat e végtelenbe hajló estén. Nem úgy forog ma már a nyelvem, ahogy neved szelíden mondta, a bénulás hatalma görcsöl e mindentől beteg gyomorba. Szavak maradnak el maguktól, lelassul már a mozdulat ma, csak éjszakák ne jöjjenek rá a […]

Posted by
Posted in

Téli hajnal

Téli hajnal Fák dideregnek az éjjeli ködben, csend citeráz deres ágaikon, hajnali fények előtt ücsörögnek a varjak, csupa dér szárnyaikon. Ablakok gyúlnak a téli világban, szél motoz halkan a csűrök alatt, egy kakas épp köszörülgeti torkát, majd belevág, begye jól kidagad. Gazda csoszog ki a tiszta szobából, álmaival hadakozva kicsit, majd teszi dolgait újra, ahogy […]

Posted by
Posted in

Utolsó lobbanás

Utolsó lobbanás Ha még maradna annyi őserő, mi egybe tartsa ezt a földet itt, és nem szakítaná a törtető sereg ma szerteszét darabjait, úgy érdemes lehetne még talán az ember névre mind, ki itt lakik, s az is lehet, hogy majd a kézfogás közöttünk megszokássá változik. De kapzsiságunk olthatatlanul kivájja vérző földünk belsejét, s koszoljuk […]