About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Telnek napjaink

Telnek napjaink Már gondolatban eltemettelek, ki is tekertem mind a két kezed, fogad között az én nevem sziszeg, s alátemet lazán e förgeteg. Mert nem jutott a fényből annyi csak, mi reggelente álmodozni hagy, de délutánra felzabál a vágy és nem bírod ki nélkülem tovább. Ám akkor ott fejünk felett a Nap, velünk megint csak […]

Posted by
Posted in

Lámpafénynél

Lámpafénynél Idézlek esti lámpafénynél, sután simítom arcodat, még összeraklak félhomályból, aztán letörlöm mégis azt, hiszen te nem jöhetsz a múltból borús jelenbe most elém, a rég elkárhozott világnak, e vérben fürdő reggelén. Hiszen te túlélsz minden átkot, erős vagy és türelmesen cirógatod meg üstökét majd, ki ellenedre tört, igen, erényed már a megbocsátás, kezed gyógyítja […]

Posted by
Posted in

Késő már

Késő már Mióta újra verset írok, nem fog ki rajtam holmi rím, pirulnak is fehér papírok a versszakomnak végein. Mióta témát nem találok, csupán magam magasztalom, hiába versemen vad átok, én abbahagyni nem fogom. Vegyétek hát ti büntetésnek, hogy szóhoz jutni hagytatok, s ha nem bírjátok tévedéstek, finom kezekkel fojtsatok.

Posted by
Posted in

A Hold dala

A Hold dala A fáradó nap elpihent a láthatár mögött, s a halkuló világra lágy, varázsos est szökött, az égre csillagot dobált a langyos déli szél, a sűrű erdő hallgatott, a Hold regét mesélt. Egy szőke lányról szólt a dal, kinek szerelme félt a válaszát kimondani, s nem fogta meg kezét, folyónak ment a bús […]

Posted by
Posted in

A felejtés malmai

A felejtés malmai Ma még az álmaid között csak tétován keringesz, valósághoz rég nincs közöd, nem jutsz élet vizéhez, maradsz halandó, sorsodon nem fordít áldás, átok, világod végül perbe fog, – Bűnös vagyok! – kiáltod. Pedig te mérted önmagad bután az istenekhez, egekbe nyúló vágyadat követted, s énekelted a forradalmaid dalát, habár titokban tudtad, magad […]

Posted by
Posted in

Halvány remény

Halvány remény Mert voltak ott kimondott félszavak, amikből értettünk mi mind a ketten, csupán könyörtelenségünk miatt maradtunk egymásnak pogány, s hitetlen. Kihűlt az álmunk rég a nagy hidegben, fagyott szívünk repedt a válaszokra, hideg világ borult fölénk, kietlen mezőkön át jutottunk kárhozatra. Miért is nem szerettük úgy mi egymást, ahogy szeretni kellett volna, mondd, az […]

Posted by
Posted in

A szűk sikátoron

A szűk sikátoron Egy szűk sikátoron haladsz, feletted éj honol, a csillagok kilátszanak sötét felhők alól, és titkaid már nincsenek, belül nyitott a könyv, kérges kezedre rácsepeg szemedből némi könny. A szűk sikátor messze vitt, kilopta rég hited, belülről semmi sem hevít, becsaptad szívedet, hazudtál önmagadnak is, hogy ez csupán az út, de csak beteg […]

Posted by
Posted in

Hazaúton

Hazaúton A végtelenbe szálló gondolatnak, ezernyi ágán szétfutott a jel, hogy újra indulok ma én tehozzád, hogy átkaroljalak, s te átölelj. És lám, e pillanat meg is határoz, magába rejt, kutatja álmaink, s a kárhozatba mégis új reményt hoz, megérint, átfog és nyugalmat int. Majd megmutatja, mennyit ér az élet szerelmed nélkül, s mennyit ér […]

Posted by
Posted in

Olvadás

Olvadás A szél a fák között motoz, kering az ágakon sikongva, hideg ma még e március, de új tavasz reményét hozza. Kiönti bár a tél ravasz, kemény fagyát a szürke tájra, de fent az ágon rügy fakad az égiek sugallatára. Eresz szélén egy cinkepár, vitatkozik bohón a nyárról, – Előbb tavasz, ha jönne már! – […]

Posted by
Posted in

Bolondok bölcs dala

Bolondok bölcs dala E csillagokkal álmodó, keringő, forgó sárgolyó az otthonom nekem, e tájon érzem jól magam, tudom, hogy minden rendbe van, s a fű is megterem. E földön alszom és kelek, az én világom, oly kerek, hogy az már gömbölyű, lepényt eszek és horkolok, vigyáznak rám az angyalok, s az élet egyszerű. E bolygó […]