About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Az oltás elé

Az oltás elé E szörnyeteggel oly nehéz ma vívni, hiszen talán ezernyi karja van, ezerszer átkozott, mocsok kezével tüdődbe markol kéjes boldogan. E kórral nem lehet sokat vitázni, felőrli bőszen gyenge testedet, s ha mégse vinne föld alá, világod ütőerén ejt végtelen sebet. Bezár szobádba, szétmorzsolja lelked, a rettegésnek tengerébe lök, kifordít minden eszmét és […]

Posted by
Posted in

Még nélküled

Még nélküled Magam vagyok, velem csupán a bánat mi küszködik tovább a lét vizén, nem is feszíti már vitorlavásznam a lankadón kerengő őszi szél. Elültek hangjai a nagy csatáknak, a csend az úr e szürke birtokon, de itt belül még tündökölve látlak, megőrzöm arcodat, kisangyalom. Fölöttem éji csillagok ragyognak, szememre sárga Hold hoz álmokat, de […]

Posted by
Posted in

Tavaszváró

Tavaszváró Már az időnek szürke szakálla söpri a földet, úgy telik el, még ideülve hogyha lehetne súgna mesét, de mennie kell. Indulatában még nekitámad, csonka reményén rádidereg, szórja a fényét, égei kékjét festi a tájra, télbe siet. Húzza az ágat, hótakarója őrzi a földet, félti nagyon, benne a magvak álmai nyúlnak lassan az éjbe, elfogadón. […]

Posted by
Posted in

Félálomban

Félálomban Az éj uszálya még befed, ám már itt legbelül az éberség homályos és a képzeletre ül, de bolygóm oly szabályosan forog velem tovább, hogy nem lehet kikezdeni már ezt az éjszakát. Aztán az álom rám terül, alattam drótszamár, újra tizenhat évesen tekerem a pedált, elém jönnek szerelmeim az iskola előtt, kék köpenyükön megcsillan a […]

Posted by
Posted in

A mezei pocok dala

A mezei pocok dala Keringsz fölöttem, mint aki a prédájára várva hasítja szét a kék eget nappalra, s éjszakára, lecsapnál rám, ha sejtenéd, melyik bokorba bújtam, fészkedbe vinnél engemet a karmaidba, holtan. De látod, én még itt vagyok, lentről nagyon figyellek, olyan vagy innen, mint sötét, kérlelhetetlen felleg, szakítanám a szárnyadat, te föl ne is […]

Posted by
Posted in

Vesszőfutás

Vesszőfutás Nyakadban ócska sáladon sziszegve szúr a szél, hová futsz még e hajnalon, hisz ott is majd elér, hová teszed kabátodat, ha már le sem veted, hiszen ki téged elfogad, ma még nem ismered. Talán születni sem fog egy olyasmi balga lény, ki tűri átkos kedvedet, és nem harap beléd, akit ha éjjel mész oda, […]

Posted by
Posted in

Ősz-esti elégia

Ősz-esti elégia Már tovatéved a nyár, melegét elegyíti esőkkel, bús mosolyát követő széllel a búzamezőn. Itt van az ősz, vele dús levelét eleresztik az ágak, és hazatérnek a darvak feleselve ma fönn. Még idehallik a bő aratásnak az ünnepi tánca, ropnak az ifjak a párjuk derekát ölelőn. Boldogan éjjeli fényre repülnek a gyors bogarak már, […]

Posted by
Posted in

Egyszerű

Egyszerű Szeretlek mindhalálomig, amíg a Föld köröz, ha végzetem lecsendesít, én tovább őrködök, ha nem lesznek már csillagok, majd fáklyát gyújtok én, és fényesen világítok az éjnek tengerén. Mikor a táguló korong önmagába zuhan, én akkor is kezed fogom, követlek boldogan, és én leszek a nagybetű majd minden mondaton, és én leszek (mily egyszerű) a […]

Posted by
Posted in

Sasmadár

Sasmadár A rét fölött a sasmadár köröz hibátlanul, billenti szárnyát nesztelen, hiába fut a nyúl, a csendes égből ím lecsap, de oly kegyetlenül, a prédája nem is remeg, szívére végzet ül. Bizony hogy így esett velem meg az a borzalom, hogy álnokságod karma megfeszült a torkomon, onnan támadtál engemet, honnan nem vártam én, és elsüllyesztetted […]

Posted by
Posted in

Régi szerelmem

Régi szerelmem (Almádi Rózával közösen) Még szeretését, langy sima bőrét arcomon érzem, fénysziluett, messze merengő ős buja nemtő fonta be testét, jó anya lett. Arra, ha jártam félve kopogtam, ajtaja nyílott, rám nevetett, elmenekülve férje a szeszbe fojtva magát már rég odalett. Jöttek az évek, bár a zenének taktusa elhalt, abbamaradt, mégis a Holdról álmodik […]