About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Emlékpakolgató

Emlékpakolgató Ma itt ülök csupán magam az esti félhomályban, kinek megannyi dolga van, mutatva őszre váltan, a lomjaim pakolgatom, a rég megunt meséket, matatva fent a polcomon, csak ócska semmiségek. Csupán elúszó képzetek egy omladó szorosban, kiszolgálták a létüket, csak imbolyognak ottan, e félretett, fakó cihák sután csak ácsorognak, bezárva szűk bejáratát a néma hegyszorosnak. […]

Posted by
Posted in

A tél szerelme

A tél szerelme A szél zokogva átsüvít az égen, siratva őszi kerteket tarol, megannyi sárba összegyúrt levélen halad tovább, el is zarándokol. A tél hideg, ködös tekintetével a tájra néz, elimbolyog vele, hiába kérdezik derengve váltig a messziről alig látszó hegyek, miért e zord, fagyos, kemény belépő, miért e csontot átütő hideg, de ő nem […]

Posted by
Posted in

Te légy

Te légy Te oltsd a szomjam újra még, neked repülni semmiség, begyedben hozz nekem vizet, az Isten érte megfizet. Te küldj szememre álmokat, hibátlan égi táltosat, a lázam éget, hűtsd le azt, sebemre tégy ma gyógytapaszt. Te húzz az égre fényeket, emelj fölé, ahogy lehet, vigyél el engem messzire, s taszíts le majd a semmibe. […]

Posted by
Posted in

A régi tó

A régi tó A parti fák a víz fölé hajolnak, s a csónakházban lusta csend honol, tükörsima, lágy felszínén a tónak, parányi hal pipál a víz alól. Magam vagyok csak és e délutánban, egy régi-régi nyárra gondolok, amikor megkötős fürdőgatyában úszkáltunk itt és forrtak a habok. Szerelmeinkkel együtt csónakáztunk, suttogás suhant át a tó vizén, […]

Posted by
Posted in

Zabolátlanul

Zabolátlanul A mindenségnek homlokán talán parányi ránc volt, borús arcára nyomva egy törölhetetlen rúzsfolt, de úgy tűnt el a semmibe, ahogy onnan előjött, magával vitte éjszakám és még a délelőttöt. Sötét viharként érkezett, nyomasztón, átkozódva, felemelte világomat, majd ledobta a porba, s ott annyi álmot összetört, hogy én azóta ébren vad útjának veszett nyomát megbabonázva […]

Posted by
Posted in

Hullámpapír dal

Hullámpapír dal A nincstelenség lámpafénye árnyakat fest arcodra fel, korgó gyomrod kesernyesége a torkod marja, hányni kell. Petróleumszag és penészes kenyérhéj fáj az asztalon, és ez a már-már ölni képes kényszeredettség összenyom. Haldoklik éned, büszkeséged a sors gúnyosan mossa el, és aki hozzád még betéved, gyorsan kifordul, elszelel. Házad igaz hullámpapírból épült, s rongyból van […]

Posted by
Posted in

Egy űrutazás margójára

Egy űrutazás margójára A végtelennek tűnő űr mögött, ahol a józan ész már megszökött, ahol a gondolat alig suhan, azon túl mondd nekem, vajon mi van? Vannak-e ott folyóra hajló fák, kenyérsütések, sárga iskolák, és nagy szerelmek szövődnek-e, s van-e a szeretetnek ünnepe? Eső után az ég ott felszakad, és mondd, a lélek ott is […]

Posted by
Posted in

Tudod, a költő…

Tudod, a költő… Tudod, a költő mind kicsit ügyetlen, és tudod, ő mindig egy kicsit hazug, verseit írja varázs révületben, az inged alá is bebújik, ha tud. Tudod, a költő kinyitja a lelkét, és pironkodva eléd pakolja azt, te döntöd el, hogy felveszed vagy rálépsz, kineveted vagy csodálója maradsz. Tudod, a költő végül meghal egyszer, […]

Posted by
Posted in

Bunda

Bunda Ma már nem égnek nagy tüzek, a lángok elcsitultak, csendben ülünk, a vánkoson morzsoljuk álmainkat, látod, mi is szelídülünk, hevünk a tél lehűti, ajkunkon még egy félmosoly, miért, az nem derül ki. Tudod, azok a nagy csaták talán megrendezettek voltak, és mi mégis vakon egyre csak vívtuk őket, de felettünk az égiek már jó […]

Posted by
Posted in

Apám után

Apám után Az arcomon már árkait véges korom megásta, ülök szobámban egymagam a végtelenre várva, már nincs sötét szál, mind oda, a gyérülő hajamban, kezem is néha megremeg, s nem oltja semmi szomjam. Csak állok sorsom várfokán a semmivel dacolva, merengek nagy csatáimat előkeresve sorba, aztán lesöpröm őket is, már nem hevít az emlék, habár […]