About Me

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/

 

Posted by
Posted in

Apám után

Apám után Az arcomon már árkait véges korom megásta, ülök szobámban egymagam a végtelenre várva, már nincs sötét szál, mind oda, a gyérülő hajamban, kezem is néha megremeg, s nem oltja semmi szomjam. Csak állok sorsom várfokán a semmivel dacolva, merengek nagy csatáimat előkeresve sorba, aztán lesöpröm őket is, már nem hevít az emlék, habár […]

Posted by
Posted in

Angyalka

Angyalka Emlékszel még, hogyan szólt rég parányi csengője, az volt a szép, bennünk a lét megremegett bele. Terülve szét, fenyőnk díszét forgatta meg tűnőn, a fénye még, akár a jég, csillant a gömbökön. Futott tova, de illata fenyőnek ága volt, az éjszaka, mint egy csoda, szívünkön áthatolt. Csilingelő dalába szőtt tündéri álmokat, melyek mögött a […]

Posted by
Posted in

Adósság

Adósság Becsaptak látod, újra most út szélén hagytak téged, azt sem akarják hagyni, hogy kiöntsd a puszta mérged, ha volna is rá válaszod, megtartod önmagadnak, kitépett tollú táltosok már csillagot tagadnak. Lehajtott fejjel tűröd el szerecsenmosdatásuk, aztán ha senki sem figyel behajtják tartozásod, újból lenyúzzák bőrödet, akasztják ki a szögre, arcátlan lopják mindened, s feszítenek […]

Posted by
Posted in

A túlélőhöz

A túlélőhöz Ha már futottál tűz elől mi körbe-körbe égett, akkor tudod, hogy túlfelől most is figyelnek téged, a vak szerencse nem hagy el, immár az égig érsz majd, a homlokodon ott a jel, megnyersz te minden párbajt. Átjutottál a tű fokán és most a fellegekbe repülsz, mint éhes kormorán vízben halat keresve, rajtad már […]

Posted by
Posted in

A pataknál

A pataknál Mint gyors patak kövön bicsakló fodra, úgy tört meg ott az én utam veled, mint ki a vízből halát már kifogta, és gondolja, akár el is mehet. Úgy hagytál ott lelketlenül magamra, vacogtam, fáztam, féltem nélküled, térdig gázoltam érted a patakba, de mégse nyertem el szerelmedet. Úgy mentél el, hogy még be sem […]

Posted by
Posted in

Szökött szerelmem

Szökött szerelmem Amikor otthagyott a téren állva, agyamban a kegyetlen mondatával, búcsúzenéjét meg se komponálta, csak könnyedén odavetette, rávall. Bolond szívem sután utánadobbant, és talán még léptem is egyet felé, inkább csak zavaromban mosolyogtam, legyen az emléke hát az ördögé. Arca már beolvadt a szürkeségbe, és akkor, ott meg is szűnt minden varázs, hiszen olyan […]

Posted by
Posted in

Sírig tartsd a szád

Sírig tartsd a szád Ha majd a görgeteg mögött a jajsikoltás összeköt, kezünk gúzsban dagad, s a kínok kínját szenveded, nehogy kiadd a szívedet, nehogy kiadd magad. A téged addig éltető gonosz, hálátlan, nyers erő, most göröngyöt hajít, előttünk köddé változott az út, elértük a folyót de összedőlt a híd. Magunk maradtunk végül is, lassan […]

Posted by
Posted in

Három kérdés

Három kérdés Vajon ki fogja majd kezét a tűz fölébe tenni, ki fog majd újra értetek a keresztfára menni, ki lesz ki szörnyű bűnötök helyettetek bevallja, s a zúduló nyílvesszőket testével eltakarja? Vajon lesz még egy Jézusunk, ki megvált minket újra és kenyeréből enni ad nekünk a hosszú útra, majd át a Vörös-tengeren elvezet Kánaánba […]

Posted by
Posted in

Az utolsó hang után

Az utolsó hang után Már tovalépnek és a zenének vége szakad most, ráül a csend, messzire tágul, majd el is árvul, s dobban a szívük még odabent. Vége a dalnak, nagy zivatarnak szárnyai zúgnak már cudarul, alszik a város, mindene sáros, méri magányát nagy fukarul. Félti a kincsét, őszülő tincsét szél cicomázza szemtelenül, védi magányát, […]

Posted by
Posted in

Elfogult dal

Elfogult dal Az őszi égen átfutó, keringve lengő nyárutó ellibbenő szelében hajad lobog varázsosan, omolva szép hatásosan szívem hullámterében. Fohász hozzád az én dalom, s a pillanatnyi alkalom fel is pezsdíti vérem, ölellek nagy szerelmesen és itt a szérűskerteken égünk egymás tüzében. Aztán a Hold is felragyog, széthint ezernyi csillagot a szeptemberi éjben, egymást karolva […]