Nem vágyom gyémántra, s nem kérek kincseket, Mert már van egy kék virágom. Egy fülledt nyári éjszakán kezdte az életet, És most kék, mint egy könnyed nyári álom, De téli fagy van, s nyílnia nem lehet, Így kékségét egyedül csak én látom.   Fiatal s gyönge, nem nyílt még soha, S hogy szép, talán csak […]

Az aranyból épített vár csak egy hazugsággyár, Ott él benne az örökké játszó kígyóbűvölő, És a mellette hömpölygő folyó minden cseppnyi hazugságnál Egyre szürkébb lesz, és egyre magasabbra nő.   Az aranyból épített vár az égig ér, S mint a csillagok az égen, vonzza a szemet, De a csillagok innen nézve aprók, A csillagok csak […]

Olyan furcsa színe van most az égnek, Olyan tompán sárga, lassan lenyugvó, És ami a kékjéből megmaradt, oda vörös csíkok égtek, És a fényüktől még látszik a távolban egy kunyhó.   Némán nevet rá ez a kis kunyhó az égre, Némán nevet, de korhadó ajtaja mégsem köszönt senkit, Hiába nyílik az a jóra és a […]

Menekültem, a föld minden mocskától menekültem, Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem, Csak a szárnyaim. S ha úgy is tűnik, meggyengültem, Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb, Hogy töröttek a lábaim.   Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár: Ez lett belőlem. Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ, Mert minden akadály menekül […]

Annyira el voltál, és annyira el vagy tévedve, Óceánt kerestél a sivatagban, S haszontalan papírkésedet élezve Indultál csatába egymagadban.   A magad ellensége vagy, mindig is az voltál, Küzdöttél, s győztél miközben vesztettél, És mégis, mégis hiába harcoltál, Mert már biztosan elvérzel, végleg eltévedtél.   Haldokolsz, de közben a győzelmi zászlót lengeted, És még mindig […]

Minden zsengeség, ami tehetetlenül fonnyad el, Minden őszinte szó, ami kimondatlan marad, A száz meg száz csoda, ami senkit sem érdekel, Mindig ugyanott válik semmivé, a letagadott hibáink alatt.   Minden ki nem sírt könny és meg nem élt fájdalom, Minden félreértés mindkettő oldalon, Minden hamisra sikerült, szépnek szánt dalom Fáj. Mindig ugyanott fáj, és […]

Beck Brigitta: Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre   Budapest, megöregedtél, s mégis olyan vagy, mint egy kisgyerek, Hiába csitítanak, hiába terítik rád az éj sötét leplét, nem számít neked. Budapest, te nyughatatlan, őrült város, Már magad is elhiszed, hogy nem vagy álmos!   Már magad is elhiszed minden hazugságod, s meggyújtod […]

Talán teljesen mindegy, hisz úgysem látta senki, Mert ritkán néz csak az fel, ki olyan idelenti. És én mégis láttam azt ott, a fémszín pesti éjben, Abban a furcsa, füstszagú, örök szürkeségben.   Talán teljesen mindegy, hisz úgysem érti senki, Hogy minek néz az égre, aki idelenti, Hogy minek néz az ember egy messzi repülőre, […]

Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj, Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ, És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél, Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.   Ahogy a nap az égen kelleti magát, Ahogy végre halljuk már a nyár szavát, És fáradt szemünk százszor visszanéz, Úgy múlik el mind ez az […]

A pipacs nem csak egy virág. Nem, a pipacs latin nő, bordó ruhában, Szeme fekete, bőre barna és hibátlan. Mert csak a virágban nem találni hibát.   A pipacs tűz, tűz és szenvedély, Láztól ég belülről, s vörös, mint a vér. A pipacs vad, nincstelen, és szabad, Nincs benne nemesség, se gőg, se gyilkos harag. […]