Most jó ez így, hogy nincsenek fények, És tetszik az, hogy fekete az ég, Hogy nem égnek rajta hazug remények, Úgyis múlandó minden, ami szép. És nem baj most, hogy a fekete a lényeg, Lehet néha jó is a sötét, Akkor is, ha forró, és a fekete már éget, Akkor is, ha végtelen a feketeség. […]

Az én legjobb barátom a Hátha, Messzi földről érkezett, mégis jól megvagyok vele, Ha itt van velem, őt senki sem látja, Csak én látom őt mindig, az utcán én futok bele.   Az én legjobb barátom a Hátha, De ha meglát engem, sohasem köszön, Csak mesélni kezd, persze mi mást is csinálna, Arról, hogy hátha […]

Olyan fiatal még az én szívemben az este, Titkokat rejtő, és kalandra vágyó, Árnyékokat rajzol a földre a fák nyurga teste, Sötét lombjuk lobog, mint a zászló. És azt susogják: “fiatal az este”, Miközben a tücskök egy régi dalt játszanak, Azt éneklik: “még fiatal az este, És gyönyörű az égbolt, és szürkék a házfalak.” Az […]

Néhány másodperc volt csupán, Tekintetek rövid összetalálkozása, S én még most sem értem, jóval az eset után, Hogyan tud az ember valamit nézni, Hogy közben csak a lényeget ne lássa.   Mert én valamit kerestem a szemedben, Mintha tekintetemmel messzi tájra indultam volna, Hogy ami te vagy, azt mind megkeressem, De semmit sem találtam, Pedig […]

Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, hogy megtépje a fákat, Elvitt mindent, ami megtetszett neki, Útra kélt vele öröm és bánat.   Útnak indult a tenger felé, A tengert szerette, a tengerrel játszott, Vidáman feküdt a hullámok közé, Majd odébb állt, mint aki sohasem járt ott.   Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, […]

Egy szót sem szólt, úgy beszélt, Közben ragyogtak rá a fehér, éles fények, De ő nem látott fényt, csak mindenütt zenét, Amire boldog, könnyed tánca volt az ének.   Mosolya lett minden csillogás, És ami addig szép volt, már semmit sem ért, Csak ő pompázott, ő és senki más, Éppoly gondtalan, mint aki sose félt. […]

Nem vágyom gyémántra, s nem kérek kincseket, Mert már van egy kék virágom. Egy fülledt nyári éjszakán kezdte az életet, És most kék, mint egy könnyed nyári álom, De téli fagy van, s nyílnia nem lehet, Így kékségét egyedül csak én látom.   Fiatal s gyönge, nem nyílt még soha, S hogy szép, talán csak […]

Az aranyból épített vár csak egy hazugsággyár, Ott él benne az örökké játszó kígyóbűvölő, És a mellette hömpölygő folyó minden cseppnyi hazugságnál Egyre szürkébb lesz, és egyre magasabbra nő.   Az aranyból épített vár az égig ér, S mint a csillagok az égen, vonzza a szemet, De a csillagok innen nézve aprók, A csillagok csak […]

Olyan furcsa színe van most az égnek, Olyan tompán sárga, lassan lenyugvó, És ami a kékjéből megmaradt, oda vörös csíkok égtek, És a fényüktől még látszik a távolban egy kunyhó.   Némán nevet rá ez a kis kunyhó az égre, Némán nevet, de korhadó ajtaja mégsem köszönt senkit, Hiába nyílik az a jóra és a […]

Menekültem, a föld minden mocskától menekültem, Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem, Csak a szárnyaim. S ha úgy is tűnik, meggyengültem, Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb, Hogy töröttek a lábaim.   Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár: Ez lett belőlem. Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ, Mert minden akadály menekül […]