About Me

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem tudok, pusztán egy-egy ellesett pillanatot, vagy eseményt próbálok kiszínezni, ami néha mulattató vagy elgondolkodtató. Ahogy már írtam is, kicsit bátortalan vagyok, de kockáztatni kell néha, ha az ember valamit el szeretne érni és ha nem is érek el kimagasló sikereket akkor is nyugodt maradok, hisz nem okolhatom magam, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, ami közelebb vitt volna az álmaim megvalósításához.

Posted by
Posted in

Emlék és vágy

Emlék és vágy /Fred Buscaglion: Love in Portofino dallamára/ Emlékezz majd a szép napokra amikor együtt voltunk még, szerettük egymást minden percben és azt reméltük ennyi elég. Csókunk perzselt a napsütésben, vágyunk az égbe ragadott, megszűnt a külvilág minékünk, és abban hittünk így is marad. Repült a kis hajó mivélünk, hajunkat fújta könnyű szél, vitorlák […]

Posted by
Posted in

Virág helyett Apunak

Virág helyett Apunak Annyi kérdésem van, de már nem felelhetsz, s nem mondhatom el, mennyire szeretlek. Nem köszönhetem meg, amit kaptam Tőled, feltétel nélküli, féltő szereteted. Gyerekként örültem játéknak, élménynek, s Te sohasem mutattad, hogy néha fáj az élet. Felnőtt lettem én is, de nem maradt idő, a sors sohasem kérdez, csak dönt és bevégez. […]

Posted by
Posted in

Rozsdavilág

  Rozsdavilág Csak áll a tóparton magányosan s mindig azt adja, mire szükségünk van. Enyhet a nyári forróságban és védelmet a zuhogó záporban. Új ruhát ölt tavasz közeledtén, s átöltözik az őszt üdvözölvén. Sohasem kér, mindig csak ad s mi nem vesszük észre, hogy lassan elfárad. Elszáll az idő felette is, törzse gyenge lesz, s […]

Posted by
Posted in

Szenvedély

Szenvedély Ha néha álmodni merek, ma is érzem testemen meleg kezed, a gyengéd simítást, a birtoklás vágyát s a mindent elsöprő szenvedély varázsát. Érzem puha ajkad simítását, mely bejárja testem minden porcikáját, felfedezve rejtett tájakat, mikről az ember néha csak álmodhat. Hallom a feltörő sóhajtásokat, miket a vágy ajkadon fakaszt, és már szállok is a […]

Posted by
Posted in

Esti mélázás

Esti mélázás Bekandikált a hold az ablakon, és súgott számtalan pajzán gondolatot. Fényével ölelt millió csillagot, kacsintott nagyot és csak ragyogott. Fejemben táncoltak játékos mókusok és összekuszáltak minden gondolatot. Nagy lett a zavar s csak bámultam a holdat, közben töprengtem, a királyfim hol van? Így múlt az idő, szemem lecsukódott, szabadon engedtem minden gondolatot. Aludni […]

Posted by
Posted in

Ne hagyd elveszni

Ne hagyd elveszni Amíg még gyermek vagy élsz csak gondtalan, nem nyomaszt a múlt, s a jövő nem riaszt. Mindig süt a nap és üdít a szellő, a fű mindig zöld, s a zápor enyhet ad. Mosolyog az arcod és könnyű a lelked, a lábad gyorsan fut, s az idő nem halad. De múlnak az […]

Posted by
Posted in

Őszi hangulat

  Megjött az ősz, elmúlt a meleg nyár, már hajnali páráktól fehérlik a táj. Nem kelepel gólya, elmentek a fecskék, hűvösek a napok, koraik az esték. Méhek nem döngenek a tarka rétek felett, s pillangó nem száll, mely szívet melengetett. Csendesebb lett minden lelassult az élet, erőtlenebbé vált ember és természet. Halk eső koppan a […]

Posted by
Posted in

Egy megtört szívű “kolleginának”

  Ha nem vagy velem, szürke a világ, nem süt már a nap, deresek a fák. Hűvös a szél és hideg az óceán, megdermed a lelkem, csak kereslek némán. Botorkál a lábam, sötétben kószálok, keresek egy álmot, de csak bút találok. Fázom a hidegben, elveszett vagyok, nem találom helyem, mert magányos vagyok. A remény éltet […]

Posted by
Posted in

Mindig csak előre

Ha úgy érzed néha, szíved megszakad, s a reménytelenségben nem leled utad, ne nézz hátra, mindig csak előre, azt keresd, mi jöhet s ne mi elmúlt végleg. Tekints a jövőbe, mely csodákat hozhat, szép kalandokat és még szebb álmokat, melyek valóra válnak, ha erősen hiszed, az utadnak nincs vége, még minden lehet. Tanuld meg látni […]

Posted by
Posted in

A négyek

Gyerekkoromban nagyszüleim már kevesebb állatot tartottak, de persze volt baromfi, disznó, macska, kutya, és ami a lényeg egy kecske és egy birka. Az első kutyát – akire emlékszem – Rexinek nevezték. Nagybátyám hozta magával a katonaságtól, mert őt is „leszerelték” a határőrségtől. Hatalmas német juhász volt, nagyon okos és prímán húzta a szánkómat. Nem emlékszem […]