About Me

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban Komlón. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem tudok, pusztán egy-egy ellesett pillanatot, vagy eseményt próbálok kiszínezni, ami néha mulattató vagy elgondolkodtató. Ahogy már írtam is, kicsit bátortalan vagyok, de kockáztatni kell néha, ha az ember valamit el szeretne érni és ha nem is érek el kimagasló sikereket akkor is nyugodt maradok, hisz nem okolhatom magam, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, ami közelebb vitt volna az álmaim megvalósításához.

Posted by
Posted in

Születésnapodra

Másnak ma csak hétfő van, de minekünk ünnep, mert ma reád gondol mind, aki szeret téged. Egy vagyok a sok közül, nem is ez a lényeg, de szeretnék első lenni, aki köszönt téged. Legyél boldog, sikeres, gazdag s egészséges, hosszú legyen életed, szeretettel teljes. Hát ne számold az éveket, éld boldogan életed, ezt kívánom néked […]

Posted by
Posted in

Mindent köszönök

Köszönöm, hogy szerethettelek, mert megismertem, milyen az önzetlen szerelem. Köszönöm, hogy gondoskodhattam rólad, mert megismertem, milyen lenni jónak. Köszönöm, hogy támogathattalak, mert már tudom milyen, ha valaki adhat. Köszönöm, hogy sírhattam melletted, mert már tudom, hogy a bánat meg nem ölhet. Köszönöm, hogy csalódhattam benned, mert már látom, hogy az álom csak képzelet, végül köszönöm, […]

Posted by
Posted in

A mi madarunk

Szeretem az állatokat és köztük sok madarat, de az utóbbiak közül vitathatatlanul a gólya a kedvencem. Hogy miért? Nem nagyon gondolkodtam ezen, de talán ezért, mert egy életre választanak párt, vagy talán ezért mert kevés szebb van, mint a hajnali réten meglátni egy kecsesen és lassan lépkedő gólyát, ahogy vadászik. Soha nem szalad vagy kapkod, […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

  Felvette a szép ruhát, amit mindig is utált, de nekem tetszeni akart, mert ünnep volt az a nap. Kis csokrot fogott kezében, s gyűrött rajzlapot, rajta színes ákombákom, amit nekem alkotott. Verset mondott, meghajolt, de legszebb mégis akkor volt, mikor apró karjait kitárva, kacagva felém futott. Az évek múltak, nőtt a gyermek, a rajzok […]

Posted by
Posted in

Boldogító neszek

Megnyugtató az éjszakai csend, mikor nem hallok mást, csak a lélegzetem. Átölel akkor a bársonyos éj s dúlt lelkem is végre pihenni tér. Nem kínoznak akkor a fájó emlékek, csókoknak íze és meghalt remények. Nem gyötör utánad némán a vágy, melyet már feledni kívánok tán. Aztán a csendbe halk nesz lopakszik s elmémbe millió gondolat […]

Posted by
Posted in

Szégyenkő

Az iskolában az volt a rend, hogy a 7., 8. osztályosok közül minden héten ki volt nevezve pár tanuló hetesnek. Ők ügyeltek a szünetek rendjére, arra, hogy a szünetben mindenki kimenjen a tanteremből, ne szemeteljen senki és egyáltalán, hogy rend és fegyelem legyen akkor is. Büntetni nem volt joguk, de ha valakit rendbontáson értek, azt […]

Posted by
Posted in

Nyelvtörő bohóságok

Ma az almafa alatt nyakamba baj szakadhat, ha a gallya a hajamba akad. Bátyám Ádám, álmát várván, ágyán hátán hál. Egy kecske mekegett este kertemben, de megkergettem s reggelre elszelelt persze rendesen. Néném léptét vété jég szélén. Nincs icipici kicsi licsi. Így dísz, kín rím. Kobold ott mosolyog, hol boldog. Pólózó lót óvó szó. Önön […]

Posted by
Posted in

Ha esik, sár lesz

Gyerekkorom legszebb férfijának nagynéném férjét tartottam. Természetesen ő is „nagy szerelem” volt az életemben és semmi akadályát nem láttam akkoriban, hogy ő legyen majd a férjem. Nett és pedáns volt. A megjelenése mindig kifogástalan, kellemes és mély orgánuma, göndör fekete haja és mindig huncutkás mosolya volt. Persze ezt a huncutkásat csak most gondolom, akkor egyszerűen […]

Posted by
Posted in

M. Lackónak

Lackó, Lackó ne háborogj, hisz Petőfi is megmondta: ülj meg itten és ne moccanj. Ha eljön az idő végre verset is kapsz egykettőre. Persze csak ha megérdemled és magadat jól viseled. Most látom, hogy mit ígértem megtartottam ezen percben. Itt van hát e vers tenéked, szép hétvégét megérdemled.