About Me

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban Komlón. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem tudok, pusztán egy-egy ellesett pillanatot, vagy eseményt próbálok kiszínezni, ami néha mulattató vagy elgondolkodtató. Ahogy már írtam is, kicsit bátortalan vagyok, de kockáztatni kell néha, ha az ember valamit el szeretne érni és ha nem is érek el kimagasló sikereket akkor is nyugodt maradok, hisz nem okolhatom magam, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, ami közelebb vitt volna az álmaim megvalósításához.

Posted by
Posted in

A lejtőn nincs megállás

Azt mondják biciklizni mindenki tud, bár azt hiszem, akad, aki nem. Az én életemben is eljött az idő, amikor meg kellett tanulnom. A szomszéd fiú – véleménye szerint – ilyen irányú pedagógusi képességekkel is rendelkezett, no meg akkor még csak neki volt megfelelő méretű biciklije. Az elhatározást tett követte és mivel a házunk előtt volt […]

Posted by
Posted in

Már majdnem “Matula” intézet.

A diákotthon – ahol az általános iskola felső tagozatának négy éve alatt laktam – nagyon jó és hasznos intézmény volt, hisz sok gyerek olyan helyen lakott, ahonnan csak nehezen vagy egyáltalán nem tudott volna iskolába járni és olyan is volt, aki nagyon nehéz körülmények között élt, de a diákotthon lehetővé tette számukra a nyugodt körülményeket […]

Posted by
Posted in

Hány nap egy hét?

Az időt ugye nem lehet megállítani, tehát egyszer én is eljutottam az általános iskola 4. osztályának végére. Sikerrel vettem az akadályt, így felsőbb osztályba léphettem. Nem volt kis lépés, hisz 5. osztálytól csak a szomszédos községben volt iskola, így rákényszerültem, hogy kilépjek a számomra még idegen és ismeretlen nagyvilágba. Ez igazán nem rémített meg, de […]

Posted by
Posted in

Sütilopás

Régen, falun az volt a szokás, hogy búcsúra mindenki „rendelt” cukrászsüteményt. Ezt mindig a búcsú előtti napon hozták meg és annak rendje és módja szerint nálunk a mama azonnal bezárta a „tiszta” szobába. Enni csak az ünnep napján lehetett belőle és nekem tilos volt a szobába bemenni. Én nagyon sok cukrászsüteményt ettem nagynéném révén, aki […]

Posted by
Posted in

Születésnapodra

Másnak ma csak hétfő van, de minekünk ünnep, mert ma reád gondol mind, aki szeret téged. Egy vagyok a sok közül, nem is ez a lényeg, de szeretnék első lenni, aki köszönt téged. Legyél boldog, sikeres, gazdag s egészséges, hosszú legyen életed, szeretettel teljes. Hát ne számold az éveket, éld boldogan életed, ezt kívánom néked […]

Posted by
Posted in

Mindent köszönök

Köszönöm, hogy szerethettelek, mert megismertem, milyen az önzetlen szerelem. Köszönöm, hogy gondoskodhattam rólad, mert megismertem, milyen lenni jónak. Köszönöm, hogy támogathattalak, mert már tudom milyen, ha valaki adhat. Köszönöm, hogy sírhattam melletted, mert már tudom, hogy a bánat meg nem ölhet. Köszönöm, hogy csalódhattam benned, mert már látom, hogy az álom csak képzelet, végül köszönöm, […]

Posted by
Posted in

A mi madarunk

Szeretem az állatokat és köztük sok madarat, de az utóbbiak közül vitathatatlanul a gólya a kedvencem. Hogy miért? Nem nagyon gondolkodtam ezen, de talán ezért, mert egy életre választanak párt, vagy talán ezért mert kevés szebb van, mint a hajnali réten meglátni egy kecsesen és lassan lépkedő gólyát, ahogy vadászik. Soha nem szalad vagy kapkod, […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

  Felvette a szép ruhát, amit mindig is utált, de nekem tetszeni akart, mert ünnep volt az a nap. Kis csokrot fogott kezében, s gyűrött rajzlapot, rajta színes ákombákom, amit nekem alkotott. Verset mondott, meghajolt, de legszebb mégis akkor volt, mikor apró karjait kitárva, kacagva felém futott. Az évek múltak, nőtt a gyermek, a rajzok […]

Posted by
Posted in

Boldogító neszek

Megnyugtató az éjszakai csend, mikor nem hallok mást, csak a lélegzetem. Átölel akkor a bársonyos éj s dúlt lelkem is végre pihenni tér. Nem kínoznak akkor a fájó emlékek, csókoknak íze és meghalt remények. Nem gyötör utánad némán a vágy, melyet már feledni kívánok tán. Aztán a csendbe halk nesz lopakszik s elmémbe millió gondolat […]