About Me

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban Komlón. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem tudok, pusztán egy-egy ellesett pillanatot, vagy eseményt próbálok kiszínezni, ami néha mulattató vagy elgondolkodtató. Ahogy már írtam is, kicsit bátortalan vagyok, de kockáztatni kell néha, ha az ember valamit el szeretne érni és ha nem is érek el kimagasló sikereket akkor is nyugodt maradok, hisz nem okolhatom magam, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, ami közelebb vitt volna az álmaim megvalósításához.

Posted by
Posted in

Esti mélázás

Esti mélázás Bekandikált a hold az ablakon, és súgott számtalan pajzán gondolatot. Fényével ölelt millió csillagot, kacsintott nagyot és csak ragyogott. Fejemben táncoltak játékos mókusok és összekuszáltak minden gondolatot. Nagy lett a zavar s csak bámultam a holdat, közben töprengtem, a királyfim hol van? Így múlt az idő, szemem lecsukódott, szabadon engedtem minden gondolatot. Aludni […]

Posted by
Posted in

Ne hagyd elveszni

Ne hagyd elveszni Amíg még gyermek vagy élsz csak gondtalan, nem nyomaszt a múlt, s a jövő nem riaszt. Mindig süt a nap és üdít a szellő, a fű mindig zöld, s a zápor enyhet ad. Mosolyog az arcod és könnyű a lelked, a lábad gyorsan fut, s az idő nem halad. De múlnak az […]

Posted by
Posted in

Őszi hangulat

  Megjött az ősz, elmúlt a meleg nyár, már hajnali páráktól fehérlik a táj. Nem kelepel gólya, elmentek a fecskék, hűvösek a napok, koraik az esték. Méhek nem döngenek a tarka rétek felett, s pillangó nem száll, mely szívet melengetett. Csendesebb lett minden lelassult az élet, erőtlenebbé vált ember és természet. Halk eső koppan a […]

Posted by
Posted in

Egy megtört szívű “kolleginának”

  Ha nem vagy velem, szürke a világ, nem süt már a nap, deresek a fák. Hűvös a szél és hideg az óceán, megdermed a lelkem, csak kereslek némán. Botorkál a lábam, sötétben kószálok, keresek egy álmot, de csak bút találok. Fázom a hidegben, elveszett vagyok, nem találom helyem, mert magányos vagyok. A remény éltet […]

Posted by
Posted in

Mindig csak előre

Ha úgy érzed néha, szíved megszakad, s a reménytelenségben nem leled utad, ne nézz hátra, mindig csak előre, azt keresd, mi jöhet s ne mi elmúlt végleg. Tekints a jövőbe, mely csodákat hozhat, szép kalandokat és még szebb álmokat, melyek valóra válnak, ha erősen hiszed, az utadnak nincs vége, még minden lehet. Tanuld meg látni […]

Posted by
Posted in

A négyek

Gyerekkoromban nagyszüleim már kevesebb állatot tartottak, de persze volt baromfi, disznó, macska, kutya, és ami a lényeg egy kecske és egy birka. Az első kutyát – akire emlékszem – Rexinek nevezték. Nagybátyám hozta magával a katonaságtól, mert őt is „leszerelték” a határőrségtől. Hatalmas német juhász volt, nagyon okos és prímán húzta a szánkómat. Nem emlékszem […]

Posted by
Posted in

A lejtőn nincs megállás

Azt mondják biciklizni mindenki tud, bár azt hiszem, akad, aki nem. Az én életemben is eljött az idő, amikor meg kellett tanulnom. A szomszéd fiú – véleménye szerint – ilyen irányú pedagógusi képességekkel is rendelkezett, no meg akkor még csak neki volt megfelelő méretű biciklije. Az elhatározást tett követte és mivel a házunk előtt volt […]

Posted by
Posted in

Már majdnem “Matula” intézet.

A diákotthon – ahol az általános iskola felső tagozatának négy éve alatt laktam – nagyon jó és hasznos intézmény volt, hisz sok gyerek olyan helyen lakott, ahonnan csak nehezen vagy egyáltalán nem tudott volna iskolába járni és olyan is volt, aki nagyon nehéz körülmények között élt, de a diákotthon lehetővé tette számukra a nyugodt körülményeket […]

Posted by
Posted in

Hány nap egy hét?

Az időt ugye nem lehet megállítani, tehát egyszer én is eljutottam az általános iskola 4. osztályának végére. Sikerrel vettem az akadályt, így felsőbb osztályba léphettem. Nem volt kis lépés, hisz 5. osztálytól csak a szomszédos községben volt iskola, így rákényszerültem, hogy kilépjek a számomra még idegen és ismeretlen nagyvilágba. Ez igazán nem rémített meg, de […]

Posted by
Posted in

Sütilopás

Régen, falun az volt a szokás, hogy búcsúra mindenki „rendelt” cukrászsüteményt. Ezt mindig a búcsú előtti napon hozták meg és annak rendje és módja szerint nálunk a mama azonnal bezárta a „tiszta” szobába. Enni csak az ünnep napján lehetett belőle és nekem tilos volt a szobába bemenni. Én nagyon sok cukrászsüteményt ettem nagynéném révén, aki […]