About Me

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban Komlón. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem tudok, pusztán egy-egy ellesett pillanatot, vagy eseményt próbálok kiszínezni, ami néha mulattató vagy elgondolkodtató. Ahogy már írtam is, kicsit bátortalan vagyok, de kockáztatni kell néha, ha az ember valamit el szeretne érni és ha nem is érek el kimagasló sikereket akkor is nyugodt maradok, hisz nem okolhatom magam, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, ami közelebb vitt volna az álmaim megvalósításához.

Posted by
Posted in

Vártalak

Csak ülök némán a félhomályban, s előttem a terített asztalon, csonkig égett gyertya pislákol és a csendet hallgatom. Pezsgő nem durrant vígan, árván maradt a két pohár, hiába vettem fel szép ruhát, Te nem jöttél el ma sem hozzám. Hiába lestem lépteid, vártam a halk kopogtatást, reménykedtem, hogy talán-talán, lestem a csodát, mely nem talált […]

Posted by
Posted in

A szivárványon túl

Ha a szivárvány alatt átmehetnék, talán egy jobb világra találhatnék, ahol nincs háború és gyűlölet és minden ember nyugodtan élhet. Ott nem lenne nyomor és éhezés, mindenkinek jutna elég kenyér, s nem támadna ember emberre, pénzért, előnyért, hatalomért. Ott nem sírna egyetlen gyermek, nem lennének elgyötört felnőttek, ismeretlen lenne a bánat, fájdalom, olyan világ lenne, […]

Posted by
Posted in

Dac

Már nem akarok megfelelni neked, megfogni a kezed és nevetni veled. Nem akarom hallani a hazug bókjaid, üres ígéretek végtelen sorait. Már nem akarom lehozni a csillagot neked, mit értéktelen lomként kidobnál hidegen. Nem akarom érezni puha ajkad csókját, s emlékezni arra, mi soha nem volt talán. Nem akarom látni mások boldogságát, és siratni egy […]

Posted by
Posted in

Csacskaságok

Elesett a hold az égen megcsúszott a tejúton, göncölszekér addig futott, míg kátyúba nem jutott. Fiastyúk a csibéit egész éjjel kereste, kaszás csillag meg azt leste, hogy aratni mit lehetne. Androméda ködben elvész kis csillag, ha betéved, hattyú nyakát orion öv díszíti és szép fényes. Ha felnézel az égre s felismered őket, jussanak majd eszedbe […]

Posted by
Posted in

Beteljesülés

Jöttél, s elraboltad szívem, minden gondolatom, szinte egész lelkem. Villámcsapás volt mindkettőnk számára, de tudtuk rosszkor történt, elkésett, hiába. Nem lehet feledni azt a pillanatot, mert életünk más lett, szívünk titkot hordott. Évre év jött gyorsan, megfakult az emlék, bár a parázs izzott, halványult a remény. Fülembe kerítő halk biztatást súgott, hallgattam a szóra, s […]

Posted by
Posted in

Tavasz, remények, vágyak

Kinyílt már a hóvirág, hisz vége a télnek, kis ibolya készül már, tavaszt hozva végre. Vége a nagy hidegnek és a borús égnek, mindenki a tavaszra vár és a napsütésre. Fákon hajt majd a sok levél, kizöldül a rét is, madárdaltól hangos lesz, s vidám még a lég is. Visszatérnek a gólyák fészkeikre szépen, tojást […]

Posted by
Posted in

Kalácsdömping

A nagyszüleimmel éltem egy baranyai kis faluban Tarróson. Szép és vidám gyermekkorom volt. Papa és mama is remekül főzött és mivel – ahogy a mama szokta mondani – elég „nyifáncás” (fejletlen, beteges) voltam, igyekeztek mindig a kedvemet keresni az ételekkel. Legtöbbször a papa főzött, mert ő nyugdíjasként már nem dolgozott. A mama sepcialitása a kalács […]

Posted by
Posted in

Lányomnak

Te még meg sem fogantál, amikor már vártalak, elképzeltem milyen lesz, ha karomban tartalak. Milyen leszel? Találgattam, s képzeletben láttalak, orrod pisze, füled nagy, pici kézen öt ujjad. Gondolkodtam mi leszel, fiú, avagy kisleány? Bár mindegy volt énnekem, csakhogy végre érkezel. Mesét mondtam, énekeltem, legtöbbet a Bóbitát, Te hallgattad és figyelted, s pocakomban rugdostál. Csoda […]