About Me

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője.

Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.
Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.
Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.
Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.
Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.
Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.
Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

 

Posted by
Posted in

l./ Egy sír, mely megváltoztatja az életet. Márti úgy érezte, ami most vele történik, egy pergő film. Egy ismeretlen lány, ki most egy istenháta mögötti falu temetőjében ül, egy ismeretlen falusi öregasszony mellett és bámul egy ismeretlen sírt. De, hogy lehet ismeretlen, mikor az ő újdonsült asszonyneve van rajta? Épp ésszel előbb fel kell fogni […]

Posted by
Posted in

A lélek vándorlása

Szenved a tested De lelked már repül, Angyalok szárnyai csapkodnak körül Mosolyuk részegít, Még maradnál Szeretteid körül, pedig érzed, Már terhes a léted Füledbe suttogják: Gyere Odaát több lélek vár, Rokonok, barátok, kik Most is szeretnek. Utadat kitaposta Krisztus, Szenvedése árán mutatta be Országának fényét, Dicsősége lényét.    

Posted by
Posted in

Nyafogung, panaszkodunk, És jajgatunk! Még ötven sem vagy, És minden bajod van- Tudod mi ez? Fáj, hogy elhagytad a negyvenet! Ne félj, lassan közelegsz az ötvenhez! Csodák­, csodája, mindened fáj. De Fel sem veszed! Talán, csak inkább titkolod A hatvanat! Te, hogy öregszel? Ugyan már! Igaz, nyugdíjas vagy. Szaladsz a lányodhoz, Ugrassz a fiadnak Az […]

Posted by
Posted in

Papó és a tábori lelkész

Papó és a tábori lelkész Vásári Tamás zongoraművész következőképen nyilatkozott „Üzenet” c. önéletrajzi könyvében hőn szeretett nagyapjáról: „Igen, nagyon szerettem Nagyapát, kicsit úgy, mint ahogy az ember szeretné a Jóistent, ha ott lakna köztünk!” Én azt hiszem, sokan vagyunk így közel álló családtagjainkkal, szeretteinkkel, különösen a magas kort megért nagyszüleinkkel. A „Papó”, akit írásaimban többször […]

Posted by
Posted in

Az első szerelem árnyékában.

Az első szerelem árnyékában. Éva és Laci csak négy hónapja ismerték egymást. Már túl voltak az ismerkedésen és az első összebújt szerelmes órákon is. Éva, úgy érezte, szerelmes Laciba. Viszont a fiú érzéseit megkérdőjelezte, de csak magában. Tudta, egy hosszú és fájdalmas első szerelmen van túl. A szakítást, az élet kényszerítette ki. Már az első […]

Posted by
Posted in

Részlet:a “Göröngyös út”c. regényemből

24. fejezet Mikor bezárta a fiú mögött az ajtót, elővette a Bécike kis autóját, ráborult az asztalra és felnőtt férfi létére hangosan zokogott. Már soha nem lesz vége? A göröngyök dombokká nőnek és lassan hegy lesz belőle. Megint apja az, ki falat emel új élete elé. Miért teszi ezt? Mit vétettem ellene? Eddig miért nem […]

Posted by
Posted in

Szép gyermekkor

Szép gyermekkor. , Igaz a megállapítás, minél idősebb valaki, annál gyakrabban jut eszébe gyermekkora. Hivatalos ügyemet intéztem a Városházán, így dolgom végeztével betértem a volt Zárda Iskola kápolnájába. A mellette lévő iskola jelenleg, a város Katolikus Gimnáziuma. A diákok csoportosan jöttek ki az iskola kapuján. Nevetgéltek, viccelődtek, örültek a tanítás végének, hasonlóan, mint annak idején, […]

Posted by
Posted in

Szomorú öregség. Részlet a “Szomorú örökség c. regényemből

11./ Szomorú öregség István, kerti virágait gondozta. Gyönyörű, júniusi napsütéses, délelőtt lévén, a napi sajtót kivéve a postaládából, két idegen férfire lett figyelmes. Egyik házról, másikra jártak. Kezükbe, házak, nevek szerinti jegyzék. A fél utca lakói az utcán. Sem, ő, sem Rózsika, de még gyermekei sem voltak egy szomszédolók. Kedvesen leálltak beszélgetni, ha valamelyik szomszéddal […]

Posted by
Posted in

Szomorú örökség. regényem bevezetése.

Az író mondanivalója a „Szomorú örökség” c. regény megszületéséhez. Egy regény születésének mindig van, egy igazság alapja, egy lelki megindítója, nem utolsó sorban, az író fantáziája. Nem könnyű egy idős embert, több, mint százötven éves gyökerei helyszínéről, gyermekkori, fiatal évei városából kiszakítani. Márpedig velem ez történt. Gyermekeimhez költözve, Soroksárra kerültem. Eddig bárhol megfordultam, szerettem megismerni […]

Posted by
Posted in

Részlet: a Szomorú örökség ” regényemből

Kati, a középső lány. Részlet a „Szomorú örökség” c. regényből Kati, megilletődve lépett be, a számára idegen lakásba. Most, először félt. Pedig, sok helyen meg fordult már, mióta önálló lett. Mindent egyedül intézett, kire támaszkodhatott volna? Igaz, az induláskor sok jó tanácsot kapott, úgy a Mártfay családtól, mint Maritól. De, az üzlet, az, üzlet! Sok […]