About Me

Bereczk Imola az Irodalmi Rádió szerzője.

Jogász vagyok, de az üzleti életben dolgoztam sokáig. Jelenleg idegenvezetéssel foglalkozom és fordítok. Önkéntes feladatokat végzek a 10 millió FA Alapítványnál, rengeteget tanulok és szívesen sportolok. Az írás létszükséglet számomra, bár csak 2018-ban lett rá több lehetőségem. A Magyar Íróképző keretein belül képzem magam, de érdekel a színház, a drámaírás is.

Posted by
Posted in

Felvételi – kép alá pályázatra (a képen a pápa az üvegbúrás autójában, a testőrei között)

– Milyen kérdések ezek? Mégis mire kíváncsiak egészen pontosan? Hogy mikor borulok ki rajta? Mint ez: mit jelent magának a család? És mi a véleménye a nők és a férfiak egyenjogúságáról? Egyetért-e az abortusszal? Mit gondol a homoszexualitásról? A transzneműségről? Azt sem tudom, mi az! És a szegénységről? Fel kellene számolni, persze, nem kellene legyen, […]

Posted by
Posted in

Agyra vágyók

A házban túl meleg volt. A ventilátorok mentek egész nap és egész éjjel, de nem tudták visszahűteni a rendszert. Mindenen finom por ült, ettől a forróság még elviselhetetlenebb volt. Egyszerre túl sok ablak pislákolt, elmosódott feliratok rezegtek. Ki kellett volna tágítani a házat, de az lehetetlen volt. Talán, ha találnánk másikat? – vetődött fel. Hiába […]

Posted by
Posted in

Az elkótyavetyélt örökség

Tizenkét éve nem jártam arra, most is csak egy közeli program miatt kanyarodtunk oda, pedig régen sokat meséltem róla gyerekeimnek. A nagyszüleim háza egy békés megyei kis faluban volt, két órányi unalmas és zötyögős útra a lakóhelyünktől. Amikor néhány hónap különbséggel mindketten eltávoztak, sajnos nem volt kérdés, hogy a házat és mindent, ami vele járt, […]

Posted by
Posted in

Zombi karantén család

Az úgy volt, hogy az Óca szerint ebben az évben lesz a világvége. Persze ezt mondta már máskor is, és eddig mindig tévedett, ahogy a maják is. De valami most tutira van, mert már nemcsak az ausztrál és brazil bozóttüzeket bámulja anya a tévében, hanem a hülye vírusról szóló híreket is. Mert valaki egy kínai […]

Posted by
Posted in

Mindennapi lázadás

Még tizenkét percem van. Már nincs mit mondanom, én is tudom, hogy egy helyben pörgök. Hogy semmivel nem vagyok előrébb, mint két és fél évvel ezelőtt. Döcögős párkapcsolat, neveletlen gyerekek, családi problémák, értelmetlen munka. Talán kiégtem. Gondolom, ugyanaz, mint mindenkinek. Ez egy ilyen világ. Nem vagyok egyedül a gondjaimmal, de én legalább eljárok szakemberhez – […]

Posted by
Posted in

Az őr

– Oda nem mehet be! A portás mennydörgő hangjára megállt a látogató, és bizonytalanul nézett körbe: kihez szóltak egyáltalán? Mivel a kihalt, és gyéren megvilágított folyosón rajta kívül csak egy üres tolószék várakozott, gyorsan átlátta, hogy neki szólt a figyelmeztetés. A csomagjait átrakta másik kezébe, és már a kilincsen volt a keze, mire a biztonsági […]

Posted by
Posted in

A kakaós csiga fortélya

– Hagyd felfutni az élesztőt! Annak kell az idő. És ha majd nagy leszel, lehetőleg te is mindig ilyen frisset vegyél, ne azt a zacskós vacakot, amit anyád idekészített! Szerencse, hogy vettem a piacon, mielőtt jöttem. Olyat, amit azért ettek régen a lányok, hogy szép legyen a körmük és a hajuk. Manapság mindenféle vitaminkészítményt lehet […]

Posted by
Posted in

Toll az ecset helyett

Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak vagy fessek. Fejezzem ki, mutassam meg, láttassam a bennem lévő feszültséget, amit anyám ridegsége, a meg nem értése okozott. Először nem tetszett […]

Posted by
Posted in

Teljes élet, a padon ülve

Jelentéktelen pillanatnak gondolhatta a kívülálló. Mint egy unalmas film bevezetője, ami később sem vezet sehova, mégis boldog befejezés nélkül határoz meg mindent. Két ember ül egy padon, falusi vidéken, egy rendben tartott kertes ház udvarán. Nézik a szépen metszett almafákat, az illatozó rózsabokrot, alattuk lassan elvirágzó krókuszok és éppen növekedésnek induló nőszirom tövek színesednek. Nem […]

Posted by
Posted in

Nóri ajándéka

Nóri egyszerre volt még kislány és már nagylány. Kislány, amikor orra esett, és vigasztalásra szorult, de nagylány, amikor nagyon szeretett volna valamit megérteni, vagy véghezvinni. Amikor még csak négykézláb mászott, akkor is összeszedett mindent, amit csak talált: érdekes formájú kavicsot, csigát, gyanúsan kevés lábú bogarat, gyíkot és minden olyasmit, amitől édesanyja irtózott. De a jó […]